Madeira tökéletes célpont a szabadidős programokra, legyen szó sétálgatás, levada túra vagy hosszú kirándulás választásáról. Ezzel együtt jól meg kell gondolni, mit is szeretnénk csinálni a szigeten, mert komoly meglepetések is érhetnek. Fel kell készülni az időjárásra, a speciális terepviszonyokra és adott esetben a sötétre is. Alapvetően két nagy csokorból választhatunk, ha Madeirán szeretnénk jönni-menni gyalog. Az egyik a csúcsok meghódítása, a másik a lavírozás a hegyoldalban. Bármelyiket is válasszuk, megfelelő öltözetet és felkészülést igényel.
A hegyek
Ha a csúcsok meghódítása a cél, mindenképpen meg kell nézni az időjárást. Mert bár Madeirát hívják az örök tavasz szigetének rendkívül kellemes klímája miatt, a tavaszba beletartozik a március és az április is. Vagyis a totális bizonytalanság és akár a hóesés is. Ez elég hihetetlennek tűnik, ha Funchalban mászkálunk a napsütésben, de fenn a hegyekben igazi ítéletidő is lehet. Ez két-három fokot, vízszintesen szakadó esőt és tejföl sűrűségű ködöt jelenthet. Ilyen időben semmi értelme útra kelni, még a kocsiajtót sem jó ötlet kinyitni. Ha kifogunk kellemesebb időszakot, akkor is benne van a pakliban, hogy néha fúj a szél és néha esik az eső vagy kábé nem látunk semmit – bár még ez a semmi is csodálatos. Szóval ha a hegyekbe megyünk, legyen nálunk kabát.
A sziget legmagasabb pontja a Pico Ruivo, ide egy néhány kilométeres túrával fel lehet menni. Azért ez nem olyan, mint itthon felslattyogni a Kékesre, helyenként kifejeztten nehezen járható, köves, sziklás az út. A kis túra csikicsuki, a kocsit az Achada do Teixeira pihenőnél lehet hagyni. Az igazán kemények elmehetnek akár a Pico Arieiróig is, onnan a csikicsuki már 12 kilométer és nagyon megterhelő, de gyönyörű túra.
A levadák
Ha nem bírjuk a kecskéknek való ösvényeket, levada túra való nekünk. Ezekben alig van szintemelkedés, jóval kényelmesebb végigmenni rajtuk. Ha már a Pico Ruivónál jártunk, az Achada do Teixeirától néhány percnyire indul egy vadregényes levada túra, a Levada Caldeirao Verde. Ez egy hosszú levada, 13 kilométer, 6,5 oda-vissza, plusz kétszer kettő, mert a túra az erdőből indul, nem a parkolóból. Összesen tehát 17 kilométerről van szó, ami szokatlanul hosszú. Elvileg tovább is lehet menni egy másik levada mentén, ez azonban már igen hosszú túra lehet, és mindenképpen követni kell a térképen, merre járunk.
Szinte végig sűrű, már-már szubtrópusi környezetben vezet az út, mindenhonnan csepeg a víz és a pára, így itt is elkelhet az esőkabát. A klíma viszont jóval enyhébb, mint a hegyen, fázni azért nem fogunk. A túrán három alagút is van, tehát célszerű fejlámpát is vinni – de ha nincs, jobb híján a telefon zseblámpája is megteszi. A Caldeirao Verde valóban egy zöld kalderában végződik, ami egy félköríves, kőből kirakott pihenő. Innen megy tovább és ágazik el az ösvény. Menet közben nincs infrasturktúra, ezt érdemes számításba venni.
A legtöbb levada túra települések között vezet, néhány kilométer hosszúak, vagyis jóval könnyebben teljesíhetők. Mégis megéri kipróbálni a vadregényesebb utakat is, egészen más élmény órákat gyalogolni a vízvezeték melletti ösvényen. Ha nem bírjuk a társaságot, inkább hétköznap menjünk, kedvelt úticél ez a túrázók körében.
