Ha nem szeretnénk turistamágnes helyekre menni, de azért az ezerfős, egyboltos szigeteknél élénkebb városokat járnánk be, akkor a görög szigetvilágban Kárpáthosz lesz az egyik kedvencünk. Rodosz és Kréta felől egyaránt megközelíthető hajóval – meg repülőn Athénból is –, nagyjából két-három óra az út, a nagy szigetekre pedig könnyedén el lehet repülni Budapestről.
Kellemes, hegyes-völgyes
Kárpáthosz kellemes, közepes méretű sziget, célszerű autót bérelni, hogy kényelmesen be lehessen járni – van ugyan busz, de a napi néhány járat eléggé bekorlátozná a mozgást, ráadásul van ahová el se lehetne jutni. Az eljutás a bárhova egyébként viszonylag sokáig, az elmúlt évekig komoly gondot jelentett a szigeten, azt ugyanis egy hosszú hegyvonulat vágja ketté. A hegyen sokáig egyáltalán nem vezetett át út, vagyis az északi és a déli felén élők nem is tartották a kapcsolatot – csak vízen tudtak közlekedni. Aztán épültek utak, ám a régebbi útikönyvek még óva intették attól a turistákat, hogy felelőtlenül nekiinduljanak. Ma már jó minőségű az út, de a folyamatosan legördülő sziklák helyenként átszaggatják a szalagkorlátot.
Délen
És hogy mi van az egyik, illetve másik végén? Délen fekszik a főváros, Pigadia, innen futnak ki a hajók Rodosz, illetve Kréta felé. Itt minden megtalálható, amire szükség lehet, étterem, kávézó, szupermarket, zöldséges, motor- és autóbérbeadó cégek, de elég kicsi ahhoz, hogy ne keltse egy nagyváros büdös, koszos, zajos benyomását. A sziget tele van csodás strandokkal, köztük nagyobb, népesebb, napernyős, nyugágyas ugyanúgy akad, mint csendes, kicsi, majdhogynem önellátó.
Van egy-két strand, ahová nem lehet autóval behajtani, olyan rossz az út, ide vagy egy-két kilométer sétával lehet eljutni, vagy ha ez nem fér bele, mert kicsik a gyerekek, akkor akár ki is lehet ezeket hagyni, bőven van még vadregényes, igézően kék vízű öböl. A városi strandok jellemzően kiépítettebbek, homokosabb a partjuk, ám ha búvárkodni szeretnénk, akkor érdemesebb a köves-sziklás, elhagyatottabb strandokat felkeresni. Ezeknél is van büfé vagy napágy, csak vadregényesebb a vidék.
Északon
A sziget északi felén, fenn a hegyekben található a csodálatos Olümbosz falu, ami kicsit olyan, mint Positano az Amalfi-parton, csak épp nincs az alján tenger. A hegyoldalt teljesen beborítja a város a színes házaival, kis templomaival és szélmalmaival. A malmok jó része már csak rom, egy-kettő működik, és akár helyben őrölt gabonából sült kenyeret is vehetünk. A faluban az asszonyok még népviseletben járnak, ám ez ma már sokkal inkább marketing, mint hagyomány. Jellemzően idős nők kínálják a portékáikat. Egyértelműen betört ide is a tömegturizmus, de azért messze nincs akkora tömeg és zsibvásár, mint mondjuk Szantorinin Oiában vagy Fírában, kényelmesen be lehet járni a várost.
Érdemes innen legurulni Diafaniba, a tengerpartra. Kellemes vízparti éttermek, kiépített strand várja az embert. Ha épp nem őrjítő forróság idején érkezünk a szigetre, akkor kellemes túrákat is tehetünk, azonban ezt harminc fokban semmiképp sem javasoljuk. Bár vannak erdős, fenyvesekkel tarkított részek is, sok helyen egyetlen fa sincs, így semmi sem véd a naptól. Ha mégis túráznánk, akkor a soknál is több vizet érdemes vinni.
Szomszéd
Kárpáthoszon több napot is simán el lehet tölteni, amibe a városnézés, kirándulás ugyanúgy belefér, mint a búvárkodás vagy a napozás. De akár Kaszosz kicsi szigetén is kiszállhatunk Kréta felé menet. Kaszosz nem annyira izgalmas, el is szürkül a két szomszéd között, mindössze ezren lakják, pedig Kárpáthosszal együtt már az Íliászban is megemlíti Homérosz. Ha mégis elvetődünk Kaszoszra, a tömegektől mentes kellemes strandok mellett mindenképpen üljünk be Giorgio éttermébe, az Emporeioszba. Itt nincs étlap, Giorgio odaül minden asztalhoz, és lebeszélni, kinek mit fog főzni. És úgy is lesz. Mindezt teljesen baráti áron. Ha másért nem, egy jó grillezett tintahalért érdemes eltölteni egy napot Kaszoszon.
