Szicília valószínűleg sokunkban úgy él, hogy nyaljuk a fagyit, isszuk a jeges vizet és ömlik rólunk a víz, ahogy járjuk a városokat. Pedig egyáltalán nem kötelező nyáron menni, amikor a meleg mellett a többi millió turistával is meg kell küzdeni. Az ideális szicíliai kör része Szirakúza és a barokk városok, valamikor szeptember-októberben, amikor a vad hőség már elmúlt, a turisták már hazamentek, de a tenger még meleg. Majdnem ugyanilyen az élmény tavasszal azt leszámítva, hogy fürdeni még nemigen lehet. A Ryanair heti négyszer repüli Cataniát. Sajnos a menetrend nem ideális, pénteken, vasárnap és hétfőn nincs járat, de pár napra így is érdemes lehet kiszakadni a rutinból. Mi még januárban jártunk a szigeten.
Szirakúza busz nélkül
Catania szerintünk önmagában nem nagy eresztés, inkább átszállópont lényegében bármelyik irányba. Mi Szirakúza felé vettük az irányt, az évezredes történetű várost és néhány környékbeli városkát néztünk meg. Sok időnk szokás szerint nem volt, ismét úgy jöttünk haza, hogy ide még vissza kell jönni. A legmeglepőbb az volt, hogy mennyire nem volt senki a városban – itt a tél is kellemes, 10-15, esetenként 20 fokos. Van egyfajta elképzelésünk a turistás helyekről, ehhez képest alig találkoztunk valakivel – persze tettünk is róla, igyekeztünk a sikátorokat bejárni, ahová óvatlanok be se merészkednek.
A szállásunk Ortigián volt, ami Szirakúza egy kis szigete. Két híd vezet ki Ortigiába, ez az igazi zegzugos része a városnak. A busz, illetve vasútállomástól húsz-harminc perc sétatáv, pont határeset, hogy meg akarjuk-e keresni a helyi járatot vagy sem. A buszközlekedést csak akkor ajánljuk, ha nem sietünk sehova – mondjuk a reptérre. Ellenkező esetben inkább menjünk gyalog és vonattal. A buszállomás egy őskáosz, semmi sincs kiírva, senki sem tudja, mi honnan indul, valahogy a megszokás és a tapasztalat révén lehet egy-egy buszt elcsípni, mi ezeknek híján egyszerűen nem találtuk meg a buszt, ami Notóba vitt volna – járkáltunk fel és alá, mint a lőtt varjak, mindhiába, maradt a vonat.
Modica, Ragusa, Noto
Azért mentünk volna busszal, hogy egy nap alatt fel tudjuk fűzni a három kedves kis barokk várost: Notót, Ragusát és Modicát. Noto viszonylag közel van Szirakúzához, onnan egy huzattyú vonattal Ragusa, ahonnan Szirakúza felé vonatozva csíphető el Modica. Hát nem jött be, így mentünk helyette Modicába.
A város leginkább csokoládéjáról híres, amelyet kakaóvaj nélkül készítenek. Rengeteg csokikóstoló van, elég végig menni a főutcán, sorra hívogatják be a csokira éhes látogatókat a cégérek. Persze a csokievés mellett a városnézést sem szabad kihagyni. A hegyes-völgyes Modicában nyáron biztosan embert próbáló kaptatni a keskeny utcákon fölfelé, szerencsére bőven van miért megállni és nézelődni, amíg a pulzusunk a normál tartományba süllyed.
Ragusa jóval nagyobb város. Az útikönyvek szerint két része van, egy óváros és egy új, valójában inkább három, egy nagyon ó, egy sima ó és egy modern. A vonattól battyogva szép lassan jutunk a modern városból a régi városrészbe. Ragusa két dombra épült – eredetileg nem is egy, hanem két település volt -, vagyis ahhoz, hogy az új városból eljussunk az óvárosba, előbb meg kell mászni egy dombot, le kell szállni a völgybe, majd ismét jöhet a kaptató. A XVII. század végén egy földrengés pusztította el a város nagy részét és ami újjáépült, az lett az új. Ma már persze már úgy tekintünk rá, hogy van a barokk városrész és a régi. Mondjuk a barokk is 400 éves, ehhez képest van a régi.
Akár az óvárosban, vagyis Ragusa Iblában, akár az újban mászkáljunk, a látvány lenyűgöző. Csodálatos város tárul a szemünk elé akkor is, ha barokk oldalról nézzük a régi várost, és akkor is, a régiből a barokk városrészt. Nyáron van shuttle busz Iblába, télen marad a gyaloglás. Noto ehhez képest jóval kevesebb látványossággal bír. Voltaképp néhány utca, ahol egymás mellett állnak monumentális épületek. Egy szakaszról ki vannak tiltva az autók, az valóban rendkívül hangulatos és bájos, a környező utcákban már sokkal nagyobb a zaj és kevesebb a látvány.
Arkhimédész és pizza
Persze nem lehet úgy Szirakúzába menni, hogy magát a várost ne néznénk meg. A sziget egyik éke a történeti park ahol kisebb-nagyobb sétákat és köröket lehet tenni, megnézve az amfiteátrumot, a színházat, néhai falvak romjait. A parkban található Arkhimédész sírja is, sajnos azonban ottjártunkkor az a rész le volt zárva.
Ha pedig megéheztünk, kipróbálhatjuk a sziget legjobb pizzáját – hogy melyik szigetét, Ortigiáéj vagy egész Szicíliáét, azt meg nem tudom mondani – az Era Ora Ortigiában. Tényleg Pazar. Ha pedig nem elég a szénhidrátokból, betérhetünk bármelyik cukrászdába. Mintha egész Szirakúza csak sütizne álló nap, annyi helyen kínálják a citromos és pisztáciás sütiket.
