Történt, hogy East Midlands festői reptreréről utaztunk Tenerifére (mindegy miért és hogyan), az utasok java részét ennek megfelelően angol turisták tették ki. A gép félig se volt, így szinte oda tudtunk ülni, ahova akartunk. Végül oda kerültünk, ahová nem akartunk volna: előttünk is és mellettünk is egy angol pár ült, akik épp barátságot kötöttek természtesen megfelelő mennyiségű alkoholszármazék társaságában.
Az eset
Alapvetően már az rendkívül idegesítő volt, hogy ahelyett, hogy összeültek volna, inkább átordítoztak egymásnak, más se aludjon az ötórás úton. Közben maszkot nem hordtak, vagyis vígan szétköpködték az omikron variánst a környező sorokban. Ez leginkább azért volt bosszantó, mert a legénység folyamatosan szólt nekik, hogy vegyék fel a maszkjukat, ők pedig emelgették a poharukat, hogy bocs, de iszunk, akkor nem kell. Mindeközben melletünk a tízéves gyerek arra a három másodpercre vette le maszkját, amíg az egy-egy szelet csipszet betolt, a ropogtatást már textil mögött intézte. Szóval nagyon szimpik voltak az utastásrak.
A sör, a bor, a pezsgő és a csavaros kifli megtette a hatását, ám a Ryanair a járványhelyeztben fura szabályozást vezetett be. Alapvetően mindig be van kapcsolva a húzz a helyedre és kapcsold be az öved panel, így klotyóra sem lehet kimenni. Ez a jelzés azonban amolyan biztonsági figyelmeztetés, hogy az utasok lehetőség szerint ne nagyon mászkáljanak fel és alá a gépen, de amúgy szabad kimenni pisilni és fel is lehet állni. Kivéve, ha épp turbulencia vagy egyéb esemény van. Ez azonban nem lehet külön kijelezni, mert az ülj le panel világít.
A vita
Ideális esetben az utas megindul, a staff meg vagy hagyja kimenni pisilni vagy megkéri, hogy üljön vissza. Ha nem a harmadik sört kell épp üríteni, akkor nem nagy kaland ücsörögni egy kicsit, barátaink azonban nem nagyon értek rá várni. És ebből keletkezett egy kis purparlé. Az utas azt mondta, hogy ez egy idióta szabályozás, ráadásul ilyen szabály nincs is. A légiutaskísérő meg azzal jött, hogy ez a törvény, ezt be kell tartani. Utas: ilyen törvény nincs. Sztyuv: De van. Utas: De nincs. Sztyuv: De van. Néha belerikácsolt a felesége is a beszélgetésbe, ő érveket már nem igen tudott felsorakoztatni.
A vita egy pontján az egyik légiutaskísérőnél eltört a mécses, ő gyorsan hátraszaladt, helyette pedig a fősztyuvi kezdett vitatkozni, pontosabban kiabálni az utassal. (De van. De nincs.) Közben megjegyezte, hogy vegye fel a maszkját. Az utas felemelte a poharát, amelynek az alján szaladgált néhány cent ital, mondván ő iszik, és ha kell, akkor az arca mellett tartja a poharat. Üvöltöztek pár percig, közben megkapták az újabb kör piájukat. Végül arrébtolták a légiutaskísérők a mozgóbüfét, otthagyták a részegeket, akik tíz perc múlva elaludtak.
A dilemma
Alapvetően az utasoknak igazuk volt abban, hogy nincs olyan törvény, amiről a staff beszélt. Nincs olyan légiipari szabályozás, amely szerint fel kell kapcsolni az ülj a fenekeden panelt. Ez a Ryanair saját szabályozása, amire lehet mondani, hogy hülyeség, mivel nincs is sehol írásban rögzítve. Nem lehet az utassal szórakozni, meg megalázó kikéredzkedős szitukba szorítani. Alapvetően a staffnak igaza van abban, hogy a fedélzeten az van, amit a kapitány mond. És ha a kapitány egész úton felkapcsolva hagyja a panelt azért mert csak, akkor az utasok egész úton ülnek a fenekükön azért mert csak.
Ennek megfelelően az utast talán egyszerűen hagyni kellett volna kimenni pisilni és kész. Ehelyett a sztyuvik beleálltak a helyzetbe. Miért álltak bele? Valószínűleg azért, mert az utasok rém idegesítőek és részegek voltak. De hát miért voltak részegek? Mert kiszolgálták őket, még a vita közepette is tolták ki a következő sört és pezsgőt. Miért? Nyilván akkora árréssel dolgoznak, hogy megér egy kis veszekedést is.
Ami a maszkhordást illeti, nehéz meghatározni, mi minősül evésnek vagy ivásnak, amikor valóban nem kell a maszkot hordani. Egy pofa kiszámolta, hogy egy három órás úton mennyi ideig kell ennie egy karika pringlest ahhoz, hogy az út végéig kitartson a doboz és egyáltalán ne legyen fenn a maszkja. Ha három percig nyammog egy falaton, akkor kábé megússza a maszkozást.
A konklúzió
Megoldás nincs. A következő szint nyilván az lett volna, hogy szevasztok, Tenerifén vár titeket a spanyol rendőrség, majd megdumáljátok, mi a stájz. Ez azonban biztos egy csomó adminisztrációval jár, nyüglődni kell vele, egyszerűbb volt még egy kicsit itatni a bagázst és hagyni, hogy elaludjanak. Így a staff egy kis veszekedéssel és kiabálással túllépett az ügyön. Az érintettek is elégedetten alhattak el. A többi utas meg kit érdekel?
