Rengeteg kritikát kap a sajtóban és a közösségi médiában is a védettségi igazolvány, sokan leírják, hogy semmit se ér. Legalábbis a külföldi utazásoknál. Igaz ez?
Nem egészen. Az, hogy semmit, túlzás. De az igaz, hogy önmagában nagyon kevés helyen elég a korlátozás nélküli határátlépéshez.
Ahhoz, hogy mire megyünk vele, hova utazhatunk könnyebben, érdemes megkülönböztetni két kategóriát.
1. Akikkel van kölcsönös elfogadásról szóló kétoldalú megállapodás
A múlt hét közepéig legalább azt hihettük, hogy azokba az országokba, amelyekkel kétoldalú együttműködést jelent be a külügyminiszter, legalább biztosan szabad a védettségivel a belépés. Aztán Horvátország példáján kiderült, hogy nem feltétlen. Úgy tűnik, egyre több ország kapcsol, hogy a védettséginek nevezett igazolványunk egyáltalán nem igazolja a védettséget, csak azt, hogy az első oltást megkapta a tulajdonosa.
Ezért várható, hogy más országok is kiegészítést kérnek a védettségi mellé a szabad belépéshez. A horvátok ezt kulturáltan megoldották. Hivatalos, hogy az oltási papírt mellé téve bizonyítottnak látják, hogy az utazó megkapta-e a szükséges dózisokat a kellő időben. Ha igen, beengednek szabadon.
A többi együttműködő ország még nem tett kiegészítést, a cikk írásának pillanatában még elég a védettségi mind a hét országban. De ez bármikor megváltozhat, fontos, hogy ne bízzunk egyszerűen a védettségiben, feleljünk meg az adott ország általános belépési feltételeinek. Tehát ha második dózis plusz 14 nap a szabály, akkor ne kísérletezzünk három hete beadott első dózis után. A magyar konzuli szolgálat oldalán érdemes követni a változásokat.
2. Akikkel nincs kétoldalú egyezmény
Ezeknél egész egyszerűen az adott ország szabályozása érvényes. Rengeteg baromságot összeír a sajtó egy része, ezeket felejtsük el. Az számít, ami a hivatalos szabály az adott országban.
Maradj naprakész, értesülj elsőként.
Egyre több országba tudnak utazni korlátozás nélkül a védettek, de ennek igazolása nagy kérdés. Az egyes országok sokféleképp írják le az elvárásukat, de nagyjából az a lényeg, hogy a hatóság, vagy egészségügyi intézmény által az oltottságról kiállított igazolás az adott ország hivatalos nyelvén, vagy minimum angolul legyen és tartalmazza a személyes adatok mellett az oltás típusát és a beadás dátumát.
Ez alapján tudnak meggyőződni arról, hogy a szabályaiknak megfelelően védettnek minősül-e az utas. A magyar védettségi igazolvány kétnyelvű, angol is, ez pipa. De a szükséges adatok közül nem tartalmazza se a második dózis beadásának időpontját, se az oltás típusát. Önmagában tehát édeskevés. Lehet, hogy olyan országokban, ahova bármilyen vakcinával be lehet utazni, a határőr elfogadja, de erre ne tegyünk nagy tétet.
Ha mellétesszük a pecsétes oltási papírt, az már tartalmazza a hiányzó információkat. De sajnos csak magyarul. Innentől a határőr megítélésére van bízva, hogy a kettőt együtt elfogadja-e. Elég egyértelműen meg tudja állapítani belőle a kívánt információkat, de ha szó szerint és szigorúan veszi a szabályt, akkor mondhatja, hogy a magyar nyelvű oltási papírt nem veszi figyelembe.
Ennyit tudunk. Az már a mi véleményünk, hogy nagy valószínűséggel elfogadják a védettségi igazolvány és oltási papír kombót, de nem lehetünk benne biztosak. Jellemzően nem a szívózás a cél a határokon, hanem hogy ellenőrizzék a védettséget. Az esélyt mindenesetre közel 100 százalékosra azzal javíthatjuk, ha hivatalos fordítást készíttettünk az oltási papírról.
A problémát megoldhatja, ha a védettségi igazolvány appja kétnyelvű információt tartalmaz majd és beleveszik az oltás típusát és idejét is. Erről szólt már sajtóértesülés, de még nem látni az appban.
A héten részletes listát hozunk azon országok szabályairól, ahova korlátozás nélkül utazhatunk beoltva.
