Összegyűjtöttünk tíz kedvenc görög szigetünket, hogy miért jó odamenni és mit lehet ott csinálni. Van közte egy nagy és híres, a többire nem is megy repülő, csak hajó. Apropó hajó, az se mindegy, mivel közlekedünk.
Elsőként legyünk túl a leghíresebben, ez Szantorini. A sziget gyönyörű és megunhatatlan, akár közvetlen járattal is elrepülhetünk ide. A sziget egy valaha volt vulkán, amelynek már csak a pereme van meg. Kiváló jövés-menésre, kirándulásra, de célszerű elő- vagy utóidényben menni, akkor nincs akkora tömeg. Szifnosz a Kükládok csoport tagja, a többi szigethez képest egész erdős – persze ne a magyar erdőkkel hasonlítsuk össze. Szifnoszon egyszerre lehet eltűnni az emberek szeme elől és egyszerre lehet mozgalmas, éttermes, boltos városkában élvezni az életet.
Folegandrosz egészen kis sziget, két kis faluval, néhány száz lakossal. Itt csak a csönd, a sziklás hegyoldalak és a semmibe vesző túraútvonalak vannak, pihenni, elcsendesedni érdemes idejönni. Hasonló kicsit Patmosz is, ám egész más miatt. A Dodekanészosz szigetcsoport tagja, itt írta János a Jelenések könyvét egy barlangban. Ez a sziget igen erős szakrális erővel bír, rengeteg templom, kolostor, monostor épült, nem műanyag vackokat, hanem feszületeket és Mária-szobrokat árulnak, és tényleg mindent átitat a szentség.
Amorgosz az a sziget, ahol kétszer is voltunk, de egyszer sem eleget. Két-három nap kell ahhoz, hogy a legfontosabb dolgokat kényelmesen megnézzük és bejárjuk a legszebb részeket. Egy vékony kis gerinc, de túrautak és városok egyaránt várnak. Niszirosz azért különleges, mert rendkívül intenzív vulkanikus tevékenység figyelhető meg itt, kénköves szagú minden a sziget közepén lévő kaldera környékén. Rendszerint napi turisták jönnek ide, de érdemes éjszakára is maradni, mert a koszt kiváló, a hangulat pedig mesés.
Ikaria is napi sziget, de annyira szép túraútvonalakat lehet itt bejárni, hogy akármikor visszatérnénk. Egy hatalmas cseppkőbarlangot is fel lehet deríteni, ráadásul szó szerint, mert a barlangba szinte be kell mászni, és semmi közvilágítás nincs odabenn.
Lipszi alapvetően nem egy különleges sziget, mégis valamiért egészen magával ragadó a hangulata. Remek péksége, csodálatos kávéja és egészen barátságos lakossága felülírja, hogy egy kis faluból álló kicsi, fél nap alatt besétálható szigetről van szó. Kefalónia annál nagyobb. Zakithoszi bázisról éri meg ide látogatni. A hegyekre és öblökbe ragasztott kis városok elképesztően szépek, kár kihagyni. Két kakukktojás maradt a végére: két sziget, amelyet csak hajóból láttunk, de már a kikötőben eldöntöttünk, hogy ide visszajövünk: az egyik Szimi, ami olyan, mintha legóból rakták volna ki a kikötővárosát, a másik Szefirosz, amelynek meredek partoldala és vadregényes ormai hívogatnak.
A görög szigetjárás nagyon jó móka, de ha nem figyelünk, brutális költségekkel járhat. Nem is a repülőjegy, hanem a hajó az, ami meg tudja dobni a büdzsét, nem mindegy, hogy milyen társasággal és hajóval közlekedünk. Az utazástervező programok mellett érdemes tisztában lenni azzal is, hogy melyik hajó milyen útvonalon közlekedik, mert ez a legkevésbé sem egyértelmű.
