Ha magunk szervezzük a nyaralást, akkor a repjegy és a szállás foglalásán túl is van némi feladat. Maga a foglalási művelet nem nagy ügy, és ez sokszor elhamarkodott döntéseket eredményez. Mi is futottunk már bele olyan hülyeségbe, hogy utólag csak verdestük a fejünket a falba. Leírva talán triviálisnak tűnik egy-egy tanács, de a legprimitívebb hibákat mi magunk is elkövettük. Íme tehát a lista a hibákról, amelyeket nyaralás szervezése során nem szabad elkövetni.
Olcsó a jegy, vegyük meg!
A megszokotthoz képest nagyon olcsó a jegy, hopsz, vegyük meg gyorsan, a többit majd kitaláljuk! Hát inkább ne. Legalább annyit tegyünk meg, hogy megnézzük, van-e szállás és mennyiért. Mert simán lehet, hogy ráfázunk. Csak képzeljük el, hogy egy olyan helyre csöppenünk, ami a belföldi turizmus Mekkája, és minden szállás le van foglalva mínusz három hétnél. Tipikusan ilyen Szicília augusztusban. Olcsó jegy, hatalmas szívás.
Mikor is van?
Ha adott programra megyünk – koncert, meccs, futórverseny, üzleti tárgyalás – inkább háromszor egyeztessük, hogy mikor megy a gép és mikor van a program. Mi foglaltunk már egy héttel korábbra repülőjegyet, és csak álltunk, mint Mekk mester a feladat előtt. Triviális, de legyünk egészen hülyebiztosak akkor is, ha magunkról van szó. A módosítás nagyon drága, vagyis vehetünk új jegyet – hacsak nem törli a társaság a járatot, de azért erre nem éri meg katedrálist építeni.
Jegy fillérekért, poggyász aranyáron
Persze nagyon kényelmes a fél gardorbot berámolni a nagy bőröndbe a konykakésekkel és hajvasalóval együtt, de mégis érdemes a foglalás előtt megnézni, hogy mindez menniybe is kerül. Lehet, hogy maga a repjegy mondjuk tíz euró, de a csomag négyünknek négyszer harminc. Az is igaz, hogy az ultrákra felvihető kis kézibe nehéz beférni. Ez esetben viszont jobb kiszámolni, mi az olcsóbb: elsőbbségi beszállás (ezt minden utas után ki kell fizetni, aki a foglalásban van), hozzáadott kézi poggyász vagy feladott (nem kell minden utasnak). Ezeket utólag is hozzá lehet adni, de így már drágább.
Hopp, itt olcsó a szállás!
Ideális esetben egy városban vannak drága belvárosi, olcsó városon kívüli szállások, és minden egyéb e kettő permutációjában. Ha alapvetően autóval jövünk-megyünk, és nem akarunk társasági életet élni, szeretünk a város peremén aludni. Amikor megnézzük a szállás oldalán a visszajelzéseket, rendre beleszaladunk abba, hogy szar, mert túl messze van a központtól. Aha. Szóval mielőtt lefoglalnánk a szállást, mindenképpen gondoljuk végig, hogy autót bérelünk vagy buszozunk, sétálunk. Mert egészen mások a proioritásik egyik és másik esetben. Ha a nyaralás szervezése alatt ezt még nem tudjuk, inkább olyan szállást nézzünk, ami gyalog is kellemesen elérhető.
Majd amott leadjuk a kocsit
Az autóbérlés egyik legjobb extra szolgáltatása, hogy nem muszáj ott leadni a verdát, ahol felvettük. Ez főleg akkor jön jól, ha ne ugyanarról a reptérről megyünk, ahová érkeztünk, vagy ha hajóval jöttünk, de repülővel megyünk tovább (vagy fordítva). Jelentősen leegyszerűsödhet így a nyaralás szervezése. Az efféle kívánság a legtöbb esetben feláras, de például a kisebb szigeteken, illetve ha a bérautós cégnek több irodája van, ez akár ingyenes is lehet. Ha van egyirányú felár, az általában tíz-húsz euró, ami belefér. Ez azonban nem automatikus, ezért mindenképpen nézzük meg, kérdezzünk rá, hogy mennyi is ez a díj. Norvégiában például szinte sosem éri meg, annyira drága a felár.
És mi a B-terv?
Nem kell gondosan kidolgozott ABCD-terv, de nem árt végiggondolni, hogy ha valami gebasz történik, akkor mégis mihez kezdünk. Például ha vonattal mennénk a kétszáz kilométerre lévő reptérre, akkor van-e buszközlekedés, ha lekésnénk, ha sztrájkolnának a vasutasok vagy bármi. Ez különösen az olyan országokban fontos, ahol kicsit esetlegesek a dolgok. Mondjuk Dél-Olaszországban (képünkön Tropeia) vagy a Balkánon. Célszerű legalább félig-meddig tudni, milyen lehetőségeink vannak, hogy ha beüt a krach, akkor ne csak álljunk, mint a ló, hanem valamit tudjunk tenni is.
