Idén Abu-Dzabi jóval olcsóbban volt elérhető, mint Dubaj, megjártuk mindkettőt, itt vannak a legfontosabb tudnivalók a városi közlekedésről.
Taxival mi elvből csak végszükség esetén megyünk, meg szeretünk is a helyiekkel együtt tömegközlekedni. Ezt most is kimaxoltuk.
Abu-Dzabiban kizárólag előre feltöltős kártyával (Hafilat) lehet használni a városi buszokat (metró még nincs, de már épül). A városban lényegében mindenhol és mindenért lehet kártyával fizetni, kivéve azért, ami kézenfekvő lenne. Így a Hafilat feltöltőautomatákban sem lehetett, csak készpénzzel. A nagyobb gépeken volt kártyás lehetőség, de csak elméleti, mert nem működött egyiken se.
A reptéren egy automatát találtunk, only cash. Mehettünk kivenni készpénzt ATM-ből, szerencsére kezelési költség nélkül működött, tehát például Revoluttal többször kisebb összegeket is felvehetünk ingyen. Utána még váltani is kellett, mert a Hafilat automata vissza se adott és nem akartunk 100 dirhammal tölteni, azt egy fél élet lenne leutazni.
A reptérről fél óránként mennek a buszok a központba (felváltva A1 és A2, a végén, a városközpontban eltérő útvonalon). Hatalmas tömeg volt, két buszra se fértünk fel, már épp alternatív megoldáson gondolkodtunk, amikor betettek egy extra járatot. Ez azért elég gáz szolgáltatás. Ezért kifelé inkább átszállva két külön busszal mentünk (175, majd az Etihad Airways Centre-től K4). Kintebb laktunk a belvárostól és féltünk, hogy ott már nem férünk fel a belvárosból a reptérre tartó főjáratra, akkor lekéshetjük a gépet.
A városi buszokon általában nem megy a wifi, de akinek van netje, akár sima Google térképpel is könnyen tud buszos utakat tervezni. A látnivalók messze vannak egymástól, a buszok 15-30 percenként járnak és nagyon olcsó a jegy, 2 dirham (kevesebb mint 200 forint). Fel és leszálláskor is le kell csippantani a Hafilat kártyát. Ha fel van töltve, onnan minden tök egyszerű.
Van állítólag ingyenes shuttle busz is a fő látványosságok között, óránként jár, mi nem próbáltuk, nem is láttuk.
Ha átmegyünk Dubajba, a buszállomáson lehet egy pultnál jegyet venni. Kártyával itt se lehet fizetni, az ATM-ben meg a legkisebb címlet 500 dirham volt. Szerencsére a szomszédos pláza bejáratánál van még több ATM, ott ki tudtunk venni 100-at is.
A buszok 20 percenként indulnak, az E100-as busz Dubaj óvárosáig megy, miután megáll a város elején is, az Ibn Battuta metróállomásnál. Az E101-es csak az Ibn Battutáig megy. Akár a Dubai Marinánál kezdünk, vagy a pálmaszigetre megyünk, vagy a Burj Kalifához, itt érdemes leszállni és metróval menni tovább. Csak annak érdemes bemenni az óvárosig busszal, aki pont oda megy és ráér – sok a dugó beljebb.
Új busz az E102-es, Abu-Dzabi reptérről Dubajba. A Wizz állítólagos ingyenbuszának nem láttuk nyomát.
Visszafelé már csak a dubaji feltöltős kártyával lehet felülni a buszra, tehát kell rajta lennie 25 dirhamnak, azt csippantják a felszálláskor. Nincs pénztár, nincs pult, kell a Nol kártya. Ez azért nem akkor probléma, amúgy is ezt használjuk a dubaji metrón, de fontos gondoskodni ennek is a feltöltéséről.
Dubajban a közlekedés a metró miatt sokkal egyszerűbb. Általában sokan vannak rajta, de 20 dirhamos napijegy helyett 40-ért gold class napijegyet is vehetünk. A Gold class a szerelvények nyugati oldalán van, a keleti végén a női szekció található. A Gold Class kényelmesebb, de az is általában tele van, ott is sokszor álltunk, nem egyértelmű, hogy érdemes-e érte kiperkálni a dupla árat. Az mondjuk nagyon jó benne, hogy elöl állunk, a vezető nélküli szerelvényből csúcs a kilátás előre a sok felhőkarcolóra.
A Nol kártyákat bankkártyával is lehet tölteni, minden metróállomáson van több feltöltőautomata. És WC is van minden állomáson – belül, tehát csak utasoknak.
De van azért dilemma a Nol kártyával is, van sima piros papír alapú (Red ticket), erre lehet a napijegyet tenni például, meg az ezüst plasztik (Silver card). Utóbbinak nagyobb az alapdíja, de olcsóbb vele minden utazás, viszont nincs plafon, mint például Londonban. Ha tehát sokat utazgatunk, jobb a piros kártya, rajta a napijeggyel. Árlista itt.
Tavaly még full ingyenes és korlátlan wifi volt a metrón, most már csak napi egy óra egy számról, ahhoz is regelni kell.
A buszra Dubajból Abu-Dzabiba mi Silver carddal szálltunk, ellentmondó híreket olvastunk arról, hogy a pirossal is lehet-e rajta fizetni.
De az egyértelmű, hogy itt is nagy sor volt a buszhoz, legalább fél órát kellett várni a peronon sorban állva és nem a megadott időben indultak a járatok. Kellemetlen, ha kiálljuk a sort és felszálláskor nem működik a kártya, mert nem töltöttünk rá eleget. A menetidő Abu-Dzabi és Ibn Battuta között kb. 1 óra 40 perc. Papíron a buszokon van wifi, nekünk nem működött egyiken se.
Dubajban természetesen a buszokra is jó a Nol kártya, kicsit összevissza járnak, a menetrend nem számít, de előbb-utóbb mindig jön, aminek jönnie kell.
Akinek van olcsó külföldi netcsomagja a szolgáltatójánál, érdemes kihasználni, sokat segít a szervezésben, ha pl. 3 ezer forintért egész nap online tudunk lenni.
