Több ország, így Spanyoroszág és Görögország is abban bízik, hogy be lehet indítani nyáron a turizmust, s ehhez csak reptéri tesztekre és rendszeres fertőtlenítésre van szükség. Vajon egészségügyi útlevél kiadásával gyorsan be lehet indítani a turizmust anélkül, hogy az katasztrofális következményekkel járna? A WHO szerint ez egyelőre nem több, mint ábránd és vágyálom.
Az egészségügyi vilászervezet minap kiadott tájékoztatása szerint egyelőre elhamarkodott az az elképzelés, amely szerint gyorstesztekkel lehet majd szűrni a nyaralni vágyó turistákat. Pedig elég jól hangzik: a repjegy és a szállás mellett rá kell szánni valamekkora összeget a tesztre, és ha az negatív, vár a sangria és a fokhagymás tintahalkarika. Ha pozitív, akkor irány haza, és két hét múlva lehet újra próbálkozni.
Nincs alkalmas eszköz
A valóság ezzel szemben az, hogy az efféle tesztelés egyáltalán nyújt biztonságot. Sem a teszt eredményét, sem mást illetően. Az antitestek kimutatására alapuló gyorstesztek ugyanis több irányban mutathatnak fals eredményt: lehet hamis negatív és hamis pozitív is a teszt, és egyik sem elfogadható megoldás, ha az a tét, hogy adott személy beléphet-e az országba vagy sem. A fals pozitív eredmény esetében értelmeszerűen a „beteg” indokolatlanul szenved el korlátozásokat, a fals negatív eredmény esetében pedig a tesztelés értelmét veszti.
Ezek a tesztek ugyanis nem arra valók, hogy 186 utas közül pontosan ki lehessen szűrni a fertőzötteket, hanem arra, hogy komplett csoportokról lehessen a nagy számok törvénye szerint megállapításokat tenni. Fontos e szempontból, hogy valójában mi a cél: a pozitív vagy a negatív esetek minél pontosabb kiszűrése. A határon ácsorgó utas tesztelése szempontjából mindkét kimenetel egyaránt fontos lenne.
A WHO azt is hozzáteszi, hogy egyelőre nem bizonyított, hogy aki egyszer megfertőződött, az immuninást is szerzett, egyelőre csak reménykedni lehet ebben. Tehát az sem jelent garanciát, ha egy egészségügyi útlevélre rástemplizik, hogy már átesett a betegségen. Mindezeket együtt elemezve nyilvánvalóvá válik, hogy a reptéri tesztelgetések sokat nem érnek, erre vagyonokat költeni nem biztos, hogy érdemes.
Ki maradjon otthon?
Másik szempont, amit mérlegelni kell, hogy kit hogyan lehet majd hazaküldeni, illetve beengedni. Spanyolországban egyelőre nem kívánatosak például a britek. Ez vajon azt jelenti majd, hogy brit útevéllel nem engednek be senkit az országba? És ha változik a helyzet, akár a magyarok is hasonló sorsra juthatnak? Egyelőre nincs erről semmilyen információ. Csak az látszik, hogy az EU intézményei igyekeznek uniós szintű megoldást bevezetni, ám eddig épeszű javaslat nem látott napvilágot.
Valószínűleg ezt az ügyet az államok maguk fogják elintézni, ki-ki ahogy gondolja. Kis túlzással ha a görögök az uniós szabályozásra várnának, mire meglesz a megoldás, rég csődbe mennének – aztán jönne az új mentőcsomag, és a tücsök és a hangya típusú megjegyezések. Holott pillanatnyilag a görög vállalkozások semmi mást nem akarnak, mint dolgozni – vagyis turistákat fogadni.
Egyelőre annyi látható, hogy az államok, szigetek, autonóm területek fogcsikorgatva várják az enyhítést. Mert ha nem lesz valamilyen látható szezon, tömegével fognak bedőlni a vállalkozások és családok. Már csak az a kérdés, hány utazó vállalja be a rizikót és kel útra. És hogy közülük ki lesz aki utazási irodára bízza a nyaralását és biztonságát, és ki áll neki saját maga szervezkedni.
