Három hónap kihagyás után ismét útra keltünk. Görögország volt a cél, a Kis-Kükládok néhány szigetét futjuk be – szó szerint, de erről majd egy későbbi bejegyzésben lesz szó. Athénba repültünk Wizz Airrel, majd Rafinában szálltunk hajóra (vagyis remélhetőleg fogunk, egyelőre egy kikötői étteremben kortyoljuk a hideg Fix Hellas sört várva a hajót.)
Random teszt
A gépen a légi utaskísérők mindenkinek kiosztottak egy nyomtatványt, amit ki kellett tölteni. Név, emailcím, telefonszám, szállás címe. A görögök mindenhol nyomtatványokat kérnek, legyen szó repülésről vagy hajóútról. Ha esetleg kiderül, hogy valaki fertőzött, a leadott doksikkal vissza lehet keresni, merre járt. Mikor leszállt a gép, sms-t kaptunk valami számról, hogy üdv Görögországban, a fertőzésveszély csökkentése érdekében számítanunk kell random tesztekre. Hogy PCR-teszt vagy vérteszt, nem derül ki. Oké. Ezt kábé tudtuk.
Ehhez képest amikor kiszálltunk a gépből, az összes utast beterelték egy beszállító kapuhoz tartozó váróterembe. A terelést szó szerint kell érteni. Egy nő a terminál végéből kiabált, hogy a budapesti utasok erre vagy arra menjenek. Ültünk a váróban, ahonnan áttereltek bennünket egy másik váróba. Ahol elmondták, hogy mindenkit tesztelni fognak. Fél órát álltunk, ültünk, nem történt semmi.
Az adminisztráció vajon mi
Az átszálló utasok kezdtek idegesek lenni, eközben közölték, hogy a nyomtatvány, amit kitöltöttünk, nem lesz jó. A Wizz egyébként minden utasnak kiküldött emailen is egy doksit előre, az kicsit más tartalmú volt, mint a fedélzeten osztogatott. Az átszálló utasokat elengedték, talán mert őket külön tesztelik. Vagy mert úgyis elhúznak. Mindenestetre egy nagyhangú fickó, aki lefikázta a tipikus görög szervezést, igazi kelet-európai módon kislisszolt az átszálló utasokkal, pedig Pireuszba igyekezett. Kábé mindenki hallotta, hogy fél hatkor megy a hajó.
Kicsit megállt bennünk az ütő, miközben álltunk sorba. A doksin fel kellett tüntetni a szállás címét. Mert ugye 24 óra múlva lesz meg a teszt eredménye. A mi szállásunk ugyanakkor nem Athénban van, hanem egy szigeten. Ha nem engednek tovább egy napig, az szívás, az egész utunk mehet a kukába. Végül meg se nézték, mit írogattunk a papírra. Levették a garattaknyot, tesztel a PCR-teszt, és mehettünk isten hírével.
Egy óra tökörészés
Nem sikerült kideríteni, mikor lett a szúrópróba szerű tesztből kötelező PCR-teszt, de érdemes ezzel számolni. Az egész nagyjából egy óra plusz tökölődés a reptéren, vagyis nem jó ötlet pöccre kiszámolt menetrenddel készülni. Ugyanakkor egy kis (jelentős) fejetlenséget leszámítva nem nagy kaland az egész. (Közben befutott a hajó, nagyjából egy órás késéssel indulunk, éjjel kettőre Paroszra is érünk.)
Az azért érdekes lesz, hogy fogják kezelni a helyzetet akkor, amikor teljes kapacitáson megy majd a reptér. Így, hogy alig volt utas és kongott a terminál az ürességtől, még belefért, hogy 150 embert ide-oda terelgettek és elraktároztak egy üres kapunál, de valamit biztos csiszolni kell majd a szervzezésen júliustól. Kezdhetnék azzal, hogy tájékoztatnak a procedúráról és a várható következményekről, ha modjuk valaki pozitív tesztet produkál.
Persze amikor a kikötőben esszük a görög salátát szuvlakival, az egész tesztelősdi csak valami távoli kellemetlenség.
