Ritkán utazunk a Kanári-szigetek névadójára, Gran Canariára, és ennek megvan az oka. Egyrészt baromi drága a jegy, ahogyan Tenerifére is, sokkal drágább, mint esetenként a nem annyira sztárolt kicsikre, Fuerteventurára, Laznarotéra vagy La Palmára. Másrészt pedig Gran Canaria kicsit izé. De mit is jelent ez?
Ami nem annyira jó
A szigetnek három fő jellegzetessége van: a bámulatosan szép táj – ide értendők a kis falvak és városok -, a baromi ronda ipari és mezőgazdasági építmények és a turistagettó. Kezdjük hátulról.
A turistagettó a tömegturizmus igénytelen kiszolgálására lett kitalálva. Batár nagy komplexumok millió szobával, viacolor járda, műanyag szarokkal és bizbaszokkal teli boltok, stílustalan és minden fantáziát nélkülöző éttermek. Semmit sem kell csinálni, sehova sem kell elmenni, mert ott a bícs, a szálloda meg tíz perc séta, a halas kajálda balra öt perc, a marhás jobbra. Pont ilyen turistagettó van a legtöbb népszerű nyaralóhelyen, tök mindegy, hogy melyik ország melyik szigete, tengerparti városa. Az ember legszívesebben menekülne.
Gran Canaria nagyobb városai és Tenerife egyes részei áldozatul estek az effajta turizmusnak, lelketlen, fantáziátlan városok, települések csúfítják el a tengerpartot kilométer hosszan. Ezért alapvetően tényleg kár öt órát repülni. Ez a fajta megalomán turistagyűjtő nem jellemző a kevésbé frekventált szigetekre, Lanzarote például kifejezetten nem ilyen, ott egyszerűen nincsenek ronda apartmansorházak, vagy hatalmas turistafalvak.
Nem könnyű megbírkózni az elemekkel, és ez nyomot hagy az ipari és mezőgazdasági épületeken. A sziklák, a meredek és mély völgyek nem kedveznek semmilyen járműnek vagy építménynek. Így aztán úgy épülnek dolgok, ahogy sikerül, főleg ha a cél a banánültetvény bekerítése vagy valamilyen feldolozóüzem. Ilyenből sok van, néha az volt az érzésem, hogy túl sok is. A jóvanazúgy stílusjegy mellett a felhagyott épületek, a foszladozó fóliasátrak sem azok a látványelemek, amiket a napfelketében szeretnék nézegetni. Bár megvan a maga hangulata annak, ahogyan a mellékutak az ültetvények között kanyarognak, kissé utópisztikus, de azért még nem Stalker.
Ami meg igen
Na, ennyi fika után, ugyan mi a fenének mennénk Gran Canariára? Alapvetően azért, amiért bármelyik Kanári-szigetre. Fantasztikus klíma, kellemes hangulat. A turistagettó Maspalomasnál is van egy különleges hely, ez a homokbuckás tengerpart. Csodálatos homokdombokon túl ott a tenger, csak győzzünk elgyalogolni odáig. Célszerű levenni a cipőt és mezítláb sétálni a homokdűnéken.
Amiért igazán érdemes azonban Gran Canariára menni, az a felsorolás első eleme, vagyis a bámulatosan szép táj. A sziget középső része, egy hegyes-völgyes, szabdalt vidék, mutatóban van csak vízszintes felület. A meredek sziklafalak és hegyoldalak kis falvakat és városokat rejtenek, ember meg nem tudja fejteni, miért épp abba az oldalba épültek házak és nem egy kanyarral arrébb. A látvány csodálatos, legyünk akár autós turisták, akár túrázók, ezt a helyet nem lehet megunni.
