Kiválasztottunk öt helyszínt, ahová várhatóan már augusztól érdemes lehet ellátogatni, de az sem baj, ha csak télen vállalkozunk utazásra. Amíg nem lehet utazni, minden májusi hétvégén ajánlunk egyet. Izland is benne lenne ebben a körben, de róla már írtunk. A lista szubjektív, olyan helyek, amelyeket nagyon szeretünk és bármikor visszamennénk. Ötleteink között több sziget is lesz, nem véletlenül. A szigetek általában kevésbé kitettek a fertőzésnek, és annyi csodát rejtegetnek, hogy nem lehet megunni hónapok alatt sem.
Mai szigetünk Madeira, amelyet Lisszabonból, Portóból vagy Londonból célszerű megközelíteni. Akinek a következő időszakra lenne easyJet jegye, az most simán átteheti más járatra, akár egy jó kis madeirai körre is.
Maradj naprakész, értesülj elsőként.
Az örök tavasz szigete
A szigetet vulkánok nyomták felszínre az Atlanti-óceánban Lisszabontól 800 kilométerre. Ez annyira jól sikerült, hogy nagyjából egy pohár vizet sem lehet letenni a földre, hogy fel ne boruljon. Két sík terület található az egész szárazföldön: a repülőtér futópályája és a focipálya. Utóbbi nagy szerencse, hiszen ennek híján bizonyos C Ronaldo talán serény banántermelő lenne. Így meg a sziget büszkesége, a reptér is az ő nevét viseli.
Funchalban nem lehet kihagyni a botanikus kertet, sokkal nagyobb sétát követel, mint az itthoni kertek, érdemes sok időt szánni rá. A nálunk a virágosnál kapható furcsa növények sövényekben nőnek, a páfrányok között kis barlangpihenőkben lehet romantikázni, de helyi madarak és fazonra nyírt bokrok is megbonthatják a zöld egysíkúságát. Itt is megtalálható néhány a csak Madeira szigetére jellemző háromszögletű, piros, fehér, kék házakból, ezek eredetijét Santanában lehet megtekinteni.
Úthálózat, bérautó, magassarkú
Bátran tervezhetünk túrákat úgy is, hogy a sziget másik felébe kell autózni érte, mert viszonylag gyosan lehet haladni, és bárhová is mennénk, az odavezető út is garantáltan szemet gyönyörködtető látványt nyújt majd. Az úthálózat jelentős fejlesztésen ment keresztül Portugália uniós csatlakozását követően: Madeira korábban közlekedés szempontjából katasztrofális volt, a hegyeken és sziklákon át nem vezetett semmi, így a 740 négyzetkilométer kontinensnyi kihívást jelentett. Azóta ez nagyon sokat javult, sztrádák, alagutak, viaduktok szelik át a hegyeket.
A szigeten mindenképp érdemes autót bérelni, de jó ha figyelünk arra, hogy az ne egy zsebkocsi legyen, mert nem fog tudni felmenni a meredekebb szakaszokon, és ez egyáltalán nem vicc vagy túlzó megállapítás. Olyan utakon is mentünk, hogy legszívesebben behunytam volna a szemem, hogy ne is lássam, ha véletlenül szembe jön valami, mert soha nem jutunk haza.
Nem érdemes túl sok magassarkút pakolni az útra, itt ugyanis a tornacipő és a bakancs jobb választás. Nemcsak az említett terepviszonyok miatt, hanem azért is, mert ide túrázni, kirándulni jön az ember. Ez persze sok esetben kompromisszumokra késztet. Mert bár a szigeten nagyjából állandó a hőmérséklet, 20-25 fok van, Ez nagyjából a tengerszinten érvényes. A hegyekben kicsit hűvösebb, ráadásul a gyakori erős szél sem mindig kellemes. Nagyjából 1800 méter felett ez akár kifejezetten kellemetlen is lehet, nem egyszer futottunk bele vízszintesen szitáló ködbe és két fokos hőmérsékletbe. Erre nyáron kisebb az esély, az ítéletidő január-februárra jellemző leginkább, ekkor a hóesés sem ritka.
Hegyi túrák, levadák, séták
Emiatt kis mázli kell ahhoz, hogy a sziget legnépszerűbb túráját meg tudjuk csinálni – nekünk harmadszorra sikerült. A túra az 1810 méter magas Pico Areeirótól vezet a Pico Ruivóig, amely a sziget legmagasabb pontja. Ez oda-vissza 12 kilométer, így szinte semmi, de elképesztúen kemény és szintes kis kirándulás. Mi úgy csináltuk meg, hogy a csapatból ketten kiszálltak a kocsiból az egyik végén, és elindultak, mi elvittük a kocsit a másik végére és mi is elindultunk. Középen kulcscsere, és a túra végén pedig vártuk a fuvart. Így kisebb kitérőket is bele lehetett rakni, a vége pedig nagyjából kilenc kilométer lett. De iszonyúan elfáradtunk.
Ha az időjárás nem engedi, választhatunk egy levadatúrát is. A levada Madeira szigetén jellemző speciális vízvezetékrendszer, amelyet a hegyek oldalába vájtak. Mivel ezeket karban kell tartani, a vízvezeték mentén el lehet sétálni. Az egyik legszebb ilyen Ponta da Sol kétszintes túrája. Szint alig van benne, hiszen a víznek szépen kell csordogálnia a vezetékben, így a séta nem megerőltető. Szívbajosoknak azért nem ajánlanánk, mert helyenként korlát nélkül kell végigsétálni egy húszcenti széles betonsávon, miközben mellettünk sziklás meredély tátong.
Ha ez így sok, kisebb sétákat is lehet tenni a szigeten. Egyik ilyen útvonal São Jorge falu mellett fut. A már említett Santana szomszédságában lévő faluból induló ösvény több száz méterrel a tengerszint felett indul, lemegy a partra, majd a szikla oldalában vezet végig – a végén sajnos ugyanúgy vissza kell mászni a hegyre. De közben meg lehet nézni, hogy pár száz éve milyen úton mentek át innen gyalog Santanába. Tériszonyosoknak az út vége nem való, és nem garantált, hogy szárazak maradunk.
