Andalúzia a végtelen tengerpart, az olajbogyóültetvények és kecskenyájak hazája mór hangulatú épületekkel és berendezési tárgyakkal a felejthető Cruzcampo sörrel és a bikaviadalok brutális anakronizmusával. Napokat el lehet tölteni a parti sétányokon, a píneaerdőkben és a városokban. De ez még nem minden.
Az idén tavasszal már volt, aztán megszűnt, de most májustól újra lesz járat Malagába. Gyerekkel is jó kaland az andalúz kör, kis városnézés, kősivatag és krokodil. Mutatunk három látnivalót, amit kár lenne kihagyni. Kapásból lehetne mondani Sevillát, vagy Granadát, két csodálatosan szép várost, de sajnos ottjártunkkor még nem lehetett egyik megyéből a másikba utazni, ezért sajnos ez most nekünk kimaradt. De volt más.
Ronda
Jó, ez nem nagy mondás, Ronda minden útikönyvben benne van, de olyan lenne kihagyni egy Malaga-környéki kirándulásból, mintha Párizsban nem néznénk meg az Eiffel-tornyot. Ronda csodálatos, sziklafalra épített város, régi, középkori és impozáns új, vagyis alig háromszáz éves hídjával azonnal rabul ejti a turistát. Ha csak egy-két óránk van a városra, az is elég lehet egy könnyed sétára, de akkor járunk igazán jól, ha maradunk egy éjszakára és reggel, még a turistahordák előtt bejárjuk az óvárost.
Érdemes egy kellemes kis tapasozóba is betérni, nem mérik brutális áron a kis falatkákat még a sétálóutcában sem. Azért ha lehet, akkor a panorámasétányon, azaz a várost határoló szilaperemen inkább ne éhezzünk meg. A belvárosba nem lehet autóval behajtani, de ha lerakjuk a kocsit szinte bárhol, tíz-húsz perc alatt elérjük a hidakat.
Nálatok laknak-e állatok
Kevés annyira kellemes élmény érheti az embert, mint amikor nagy vadmadarakat nézegethet anélkül, hogy azok rácsok mögé lennének zárva. Illyen lehet Fuente de Piedra lagúna, ami egy lápos tórendszer. A bejárat felé vezető úton pedig meg lehet állni a kocsival, neki lehet támaszkodni a fakorlátnak és lehet nézni a rózsaszín flamingókat, ahogy tapicskolnak a sárban és eszik a mocsárlakó kis állatokat, amelyektől rózsaszínné válik a tolluk. Ha pedig szárnyra kelnek, az külön mókás, olyan, mintha tollas fogpiszkálók húznának el a fejünk felett.
Torremolinosban az evolúció más szintjén megrekedt jószágokat lehet nézegetni, jelesül krokodilokat. Egymás hegyén hátán punnyadó halomnyi nílusi krokodil, kisebb kubai és néhány floridai egyed és kispályás kajmán is van a krokifarmon. Meg még néhány tucat teknős, pár kaméleon, gyík és egy macska. Elvileg lehetőség van arra is, hogy a kis krokodilt meg is lehessen simogatni, de ez a járványhelyzet miatt egyelőre nem szerepel a repertoárban.
Sziklák között
Malagától nagyjából ötven kilométerre van a Torcal de antequera nemzeti park, egy sziklatenger. A különleges képződésű vidék úgy néz ki, mintha egymásra hányták volna a sziklákat, aztán valahogy benőtte volna az egészet a növényzet, a tömbök meg ott maradtak egymáson. Három távon is be lehet járni a területet. Még a leghosszabb is csak néhány kilométer, de számításba kell venni, hogy a terep nagyon nehezen járható, vagyis egy-két órát biztosan bukdácsolni kell a sziklákon.
Ami még kihagyhatatlan Malaga közelében, de sajnos mi most bebuktuk: a Caminito del Rey (a király ösvénye). Ez egy elképesztő túraútvonal, de a mély völgy felett felfüggesztett ösvény szélérzékeny. Aznap, amikorra a jegyünk szólt, be is zárták. A jegy amúgy 10 euró és hetekre előre kell foglalni, hogy beférjünk.
