Alapból mindig hibázik az, aki nincs ott a kapunál, ha megy a gép. Teljesen mindegy, hogy milyenek a körülmények, ez mindig az utas felelőssége, és ha bezár a kapu, nincs utazás. Ezzel együtt érdekes történet kerekedett egy mancheseteri pelenkacseréből.
A sztori
A család aranyáron vett jegyet, hogy meglátogassák a nagymamát Franciaországban. A mama megölelgethette volna az egyéves unokát, ez minden pénzt megért. Már a kapunál álltak sorba, amikor egyértelművé vált, hogy a baba tiszta pelenkáért sóhajtozik. Megkérdezték tehát a staffot, hogy mi tévők legyenek. A kiszolgáló team egyik tagja mondta, hogy menjenek nyugodtan, még hat percig nyitva a kapu. A család ment is, aztán amikor immár felfrissülve visszatértek, jött a nagy koppanás.
A kapunál nem a korábbi figura volt, hanem valami új arc, aki közölte, hogy a kapu bezárt, ők lemaradtak, tessenek hazamenni. Ez meglehetősen felhúzta a család agyát, hiszen amellett, hogy drága volt a jegy, hosszú órákat utaztak hófúvásban a reptérre és most azzal szembesülnek, hogy nem mehetnek, a nagymama pedig nem láthatja az unokát.
A konklúzió
A helyzet az, hogy sajnos a staff járhat el így. A kedves, előzékeny kollégát simán lehet, hogy átküldték máshova, ahol volt még munka, ki tudja, és talán elfelejtett szólni a hátrahagyottaknak, hogy jönnek még a pelenkások. Így a kapunál maradt alkalmazott csak azt látta, hogy késtek. Az más kérdés, hogy szabad ám kedvesnek és előzékenynek is lenni, nem muszáj Paragrafus Péter módjára betartani minden szabályt, dögölj meg te is alapon. De sajnos ez is előfordulhat.
Éppen ezért mindig ott kell lenni, mielőtt bezár a kapu. Mindig. Teljesen mindegy, hogy át kell-e gázolni a biztonsági ellenőrzésen, rohanni kell-e végig a terminálon, ott kell lenni időben. Ha bababaleset következik be, akkor két lehetőség van. Vagy ott teszik tisztába a babát a padon, hogy lássák a kaput, vagy felszállnak ahogy vannak, és a fedélezeten kérik meg a légiutaskísérőt, hogy bemehessenek a mosdóba, amíg a többi utas pakolászik. Ezt jellemzően engedik.
Hinni viszont nem szabad senkinek. Nem biztos, hogy rosszindulat áll a szigor mögött, simán lehet, hogy csak hiba vagy akármi. Tök mindegy. A felelősség mindig az utasé, ő kerül szopórollerre. Soha ne higgyük el, hogy majd megvárnak. Soha.
Utóirat
Ha ott vagyunk és mégse engednek fel a gépre, az ellen nehéz mit tenni, lásd a Wizz friss durva sztoriját a berlini járaton. Ilyenkor az marad, hogy mindent felveszünk, tanúkat gyűjtünk és utólag kihajtjuk a kártalanítást. Aki tudja bizonyítani, hogy minden papírja rendben volt és ott is volt időben, annál nyilván megáll a megtagadott beszállás esete, amiért jár a pénzbeli kártalanítás is.