Izlandra nyáron érdemes jönni. Ekkor van minimálisan elviselhető idő. Ami legjobb esetben is húsz fok körüli hőmérsékletet, napsütést és tényleg csak ideális esetben szélcsendet jelent. Ez az állapot azonban legfeljebb néhány napig tart, utána jön a feketeleves. Azaz az eső, a szél és ezek kellemetlen kombinációja. Mégsem mondhatunk mást, mint hogy ide el kell jönni, még ha néhány napot, hetet télikabátban is töltünk. Izland csodálatos.
Mi nem először járunk az országban, már rutinosan, adott látnivalókra fókuszálva jövünk-megyünk. Azért vannak olyan helyek, amelyek nem maradhatnak ki. A kedvenc vízesések, tavak, madarak. A galériában ezek a helyek szerepelnek. A gejzírek kimaradtak, ennek oka meglehetően prózai: csak állóképen néz ki jól. De majd azzal is lesz valami. Ha mást nem, egy videóban előkerül.
Izland meglehetősen drága ország, nagyon meg kell gondolni minden kiadást, az autóbérléstől kezdve a szállásfoglaláson át egészen addig, hogy hol vásárolunk. Bármilyen szervezett túra, kirándulás horror, mindent érdemes magunknak csinálni, és a változékony időjárás miatt mindent rugalmasan kezelni.
Seljalanfoss – a hatalmas víztömeg mögött kis ösvény vezet, de ez nem garantálja azt, hogy szárazak maradunk. Sőt. Garantálja, hogy nem.
Skogafoss – lélegzelelállító látványt nyújt a látszólag a semmiből alázúduló vízfolyam. Ezernyi madár lesipuskázza a kis halakat és egyéb kaját. A vízesés mellett hosszú túraútvonal kezdődik (vagy éppen itt végződik, attól függ, honnan indulunk)
Jökulsarlón – a gleccser belezúdul a több mint kétszáz méter mély tóba, majd a leszakadó jégtáblák lassan és méltóságteljesen úsznak ki az öblön át a tengerbe. A globális felmelegedés miatt a helynek csak percei vannak hátra.
A hidak nem mindenhol maradnak meg, ezért a hegyekben ha nem muszáj, nem is építenek. Ha át lehet kelni, akkor minek. Nem annyira veszélyes, mint látszik, de azért kell egy kis rutin.
Askja – több óra zötykölődés és két komolyabb folyóátkelés után lehet ide eljönni. Vulkanikus kősivatagon át vezet az út a csodálatos tóhoz. Egy tízezer évvel ezelőtti brutális, robbanásszerű kitörés eredményezte hatalmas kalderán kell átsétálni. A tó egy másik, kisebb kitörés eredményeként jött létre 1875-ben, a víz pedig egyszerűen felgyűlt benne. A kicsike tó egy működő kráter, ahová befolyik az olvadó hólé. A víz 24 fokos, mert fűti a magma.
A felföldi sivatag – hideg és rideg hely. A távolban felvillanó hegyek sziluettje borotvaélesen rajzolódik ki.
Lunda – kevés helyen lehet őket látni, de ahol igen, ott akár egy-két méterre is meg lehet közelíteni ezeket a kedves, brummogó hangot hallató kis madarakat.
Hvarir – az ország északi felében, a Myvatn tó mellett terül el Hvarir. Kénes, büdös fumarolák teszik különlegessé a holdbéli tájat.
Krafla – egy robbanásszerű kitörés után szakadt be a magmakamra és jött létre a kaldera. Ennek nyomai még látszanak körben. A kalederában újabb kitörés eredménye egy kisebb kráter, amelyben felgyűlt a víz.
Myvatn – a csodálatos madárvilággal rendelkező tótól nem messze egy geotermikus erőmű közelében működik a szabadtéri zuhany. Kellemesen meleg víze igazán hívogató egy túra után.
A 35-ös út – keresztbe szeli át Izlandot nagyjából Akureyri és a Gulfoss vízesés között. Elagyatott, kopár vidék. Az autósok előszeretettel használják, mert nincs rajta folyó. Biciklivel kicsit nagyobb kihívás teljesíteni a 168 kilométert.
Reykjavik – színes, imádnivaló város tele ötlettel, játékossággal. Rengeteg ház van kipingálva mindenféle színűre és mintájúra, a sétálóutca néhol szívárványos, máshol ugróiskola van felfestve egytől százig, de vannak halak, futópályák, répák és madak is az aszfalton. A háttérben a város jelképe, a Hargrimskirja.
A hivatalnok szobra – a városháza mellett, a tóparton. A récékkel, énekes hattyúkkal, nyári ludakkal és sirályokkal teli tavat érdemes körbesétálni.
