Ha könnyen és gond nélkül szeretnénk bevágódni a gyerekeinknél, vigyük el őket a sivatagba. Szerencsére ma már nem kell namíbiai szafarira befizetni, meg lehet oldani ellenőrzött körülmények között a dolgot. Eilatban, a Vörös-tenger partján.
A Wizz a téli menetrendjébe illeszti be Eilatot, vagyis legkorábban novemberben utazhatunk ide közvetlen járattal. Az időpont szinte tökéletes, hiszen ebben a térségben télen sincs nagyon hideg – nyáron ezzel szemben elviselhetetlen a forróság. Eilatban egyszer körülnéztünk, aztán azért mentünk vissza, hogy fussunk egy félmaratont, harmadszorra pedig gyerekeket is vittünk.
A gyerekeket két látnivaló garantáltan leköti. Az egyik a víz alatti obszervatórium és tengeri akvárium, a másik pedig a Vörös kanyon. Opcionális még a Timna Park, de ide akkor jó jönni, ha sok időnk van bóklászni. Az obszervatórium egy mesterséges zátony mellett található. A szokásos látnivalók mellett – medúzák, fluoreszkáló mélytengeri lények, bohóchalak, cápák, ráják – a tenger alá is le lehet sétálni. A tengerben ugyanis egy antiakvárium van leszúrva: mi sétálhatunk le és egy víz alatti teremből nézhetjük a halakat természetes környezetükben.
Az egyes fajokat eltérő időben etetik, így azt is meg lehet nézni, ahogy a salátaevő kis halak esznek és azt is, ahogy a nagyobb ragadozók – sajnos az kimaradt, amikor a cápáknak bedobják a fél disznót, de valószínűleg a legnagyobb ragadozók is inkább kisebb darabokat kapnak, amikor már elvonul a nép és jóllakottan biztonságba vonulnak a kisebb halak. Azt is megtudtuk, hogy a cápák miért nem zabálják fel a teljes akváriumot. Normál körülmények között a cápák a csoffadt egyedeket kapják el, ilyenek meg ugye itt nincsenek. Ráadásul itt naponta kapnak enni, míg odakint jóval esetlegesebb, hogy mikor szállít a netpincér. Szóval egyszerűen a medencés cápáknak nem éri meg vadászni, mert annyira nem éhesek, és a préda is túl gyors lenne.
Az egész napos obszervatóriummal szemben a Vörös kanyon egy délelőtti séta. Lehet többet is túrázni itt, de egyrészt nem gyerekkel, másrészt inkább akkor, amikor már minden egyéb, könnyen megközelíthetőt láttunk. Míg a város széli akváriumhoz akár busszal is el lehet menni, erre a kirándulásra célszerű autót bérelni. Jár ugyan busz, de a menetrend az csak elméletben működik, emellett vagy megáll a busz, vagy nem, vagy felférünk, vagy nem.
A kanyont végigjárni nagyjából fél óra, plusz a bejárathoz sétálni és visszamenni még ugyanennyi, hozzávetőleg másfél-két órát lehet rá szánni. Nem kell különösebben komoly túrafelszerelés, de azért egy jó cipő és kényelmes nadrág elengedhetetlen. Az útvonal szerint lefelé a kanyonon át kell menni, ez helyenként csak fél-egy méter széles vágatot jelent a két sziklafal között. Pár helyen a Rám-szakadékhoz hasonló láncok segítségével lehet lejutni a falról, illetve létrán kell leereszkedni.
A gyerekek számára igazi kaland, mert számukra ez komoly kihívás, mégis a felnőttek segítségével teljes biztonságban játszatják el Indiana Jones-t (vagy valakit a néhány évtizeddel fiatalabb). Ha végig másztunk és kijutottunk, visszafelé a kanyont alkotta sziklák tetején tudunk visszasétálni.
A Timna Park annyiban hasonló a Vörös kanyonhoz, hogy sivatag és sziklás, és csodás képződmények nézhetők meg, de ez sokkal inkább a látványról szól. A hatalmas nemzeti park egy háromezer éves rézbánya. Autóval lehet körbemenni, és több helyen ki lehet szállni nézelődni vagy járni egyet. Akár több kilométeres túrákat is lehet tenni, de ez gyerekekkel nyilván nem cél.
Autó nem kell egy eilati kirándulás teljes időtartamára. A reptérről be lehet menni busszal a városba, az obszervatóriumhoz is megy ki jármű, de a Timna és a Vörös kanyon már megköveteli a saját járművet. Érdemes lehet úgy összekötni a programokat, hogy csak egy napra legyen kocsink. Az élet Izraelben elég drága, boltba akkor sem nagyon érdemes menni a belvárosban, ha csak pár dolog kell. A város szélén – ahol a botanikus kert van – lévő hipermarketekben érdemes megvenni mindent, amire szükségünk van, mert töredékáron válogathatunk jóval szélesebb választékból.
