Alapvetően a görög szigeteket nem lehet megunni, ezen belül azért differenciálhatók az egyes szigetek, szigetcsoportok. Van a bulis, a strandolós, az ókori emlékes, a csendes elvonulós. Meg van, ahol szinte minden együtt van. Ilyen sziget Kefalónia. Abszolút visszatérős hely. Zakinthoszról kompztunk át, és míg Zakinthoszra nem igazán vágyunk vissza, ide igen. Megközelíteni nem nehéz: közvetlen járattal irány Zakinthosz, majd komp és máris Kefalónián vagyunk.
A táj, a város
Mivel gyerekkel voltunk, elsősorban a standolós programokat kerestük, beiktatva egy kis városnézést és autókázást. Sajnos csak ízelítőt kaptunk a szigetből, valójában akármennyi időt el lehet itt tölteni. Legközelebb eleve idejövünk, Zakinthoszt hagyjuk a tömegturistáknak. A komp Periszába érkezik, itt érdemes autóba ülni és bejárni az egész szigetet. A táj kicsit hasonlít a portugál vidékre Alentejo tartományban: dimbes-dombos és amíg a szem ellát olajfaültetvények vannak. Annyi talán a különbség, hogy Alentejóban a táj része az ezernyi birka, amint a fák árnyékában legelészik.
Kefalónia északi részén, egy kis, érdekes alakú félszigeten egészen összeszűkül a szárazföld, mintha elszorította volna egy óriás. Ezen a részen terül el Aszosz, egy festőien szép kis város. Mivel egészen keskeny itt a földsáv, szinte bárhonnan is nézzünk szét, mindenhol tengert látunk. Barátságos sétautak, sötét lobú píneák és virágzó leanderek szegélyezik a várost. Autóval nem lehet kóricálni, ezért kifejezetten csendes a város.
A strandok
Aszosztól egy öbölnyi távolságra terül el a sziget legszebbnek mondott strandja. Ízlése válogatja, kinek mi a legszebb, nem is ez a fontos. A partra egy szerpentinen lehet lejutni, a partszakasz a lejáratot leszámítva meredek sziklás, vagyis valóban nagyon megkapó látvány a sziklákba ékelődő strand. A forgalmat ugyanakor csúcsidőben irányítani kell, hogy az autók kényelmesen le tudjanak parkolni.
A nomád hangulatot valamennyire igyekeztek megtartani, mert nincs ezer büfé és kocsma, nem ordít a bulizene. Egy nagyobb egység üzemel olyan infrastruktúrával, hogy megmaradjon a természetközelisége a helynek, és ez valamennyire sikerült is. Ez is olyan strand ugyanakkor, amelyik felülről nézve festői, ott helyben viszont nem annyira izgalmas. Lejössz, úszol, megszáradszt, felmész – nagyjából erre jó, erre viszont tökéletes. Halak alig voltak, a víz pedig nem is elég tiszta a búvárkodáshoz. Vagyis ha kukkanccsal jövünk, nem ez lesz a kedvencünk.
A barlang
Azért Kefalónia sem csak félnomád természetközeliségről szól. Félig-meddig turistalehúzó program a kék barlang, azaz a Nimfák barlangja, azaz Melissani. Ilyen sok helyen van, az egyik leghíresebb talán Capri barlangja, de az Amalfi-parton is látogatható egy kisebb. Ezek különlegesssége, hogy a barlagba valahonnan besüt a nap és egészen csodálatos színűre festi a vizet. Caprin egy víz alatti résen süt be a nap, itt, Kefalónián egy barlangi tavat világít meg felülről a fény, vagyis itt nincs teteje a barlangnak. A barlangi tavon csónakkal visznek körbe, nagyjából tizenöt perc a kör.
Fontos, hogy ez ennyi és nem több, ha nagyon hosszú a sor, érdemes más időben, lehetőség szerint délelőtt visszajönni. Csak akkor érdemes csónakba szállni, ha süt a nap, felhős időben az egész nem túl látványos, csalódástkeltő lehet. Sajnos a barlangot felülről nem lehet megnézni, mert le van zárva – nem csoda, valószínűleg a látogatók jó része megelégedne ennyivel.
Kefalóniát nem lehet megunni, hiszen a tenger, barlang, városnézés mellett akár hegyet is mászhatunk. A sziget kifejezetten szintes, 1600 méter feletti a legmagasabb pontja. Elmentem futni, és nem nagyon sikerült száz-százötven méter szintemelkedés alatti kört terveznem. De megérte, az biztos.
