Utasoldalról nézve botrányos, hogy jogszabályi kötelezettségükre fittyet hányva nem adják vissza a légitársaságok a törölt járatok árát. Nekik azonban a túlélés a cél és tesznek magasról az utasokra: csak az számít, mennyire tudják lassítani a nehéz időszak átvészeléséhez szükséges készpénzállomány csökkenését.
Az számít tehát fehér hollónak, aki visszaadja a pénzt, mindenki átfoglalást, később levásárolható vócsert ajánl. A Ryanair esete azért érdekes, mert ő bírja pénzügyileg a legjobban a leállást, folyamatosan dicsekszik is azzal, hogy több évre elég lehet a tartaléka. Kezdetben úgy tűnt, egész kulturáltan is kezelik a refund kérdést, mostanra viszont bekeményítettek.
Konkrét törlésünk, illetve visszatérítési kérésünk története következik.
Március 21. Megkapjuk az értesítést a törlésről. A levélben link, amelyen elérhető egy űrlap, amit kitöltve igényelhetjük a jegyár teljes visszatérítését. Utána a járat még sokáig elérhető élőként a rendszerben, be is lehetne rá csekkolni, de ezen túl lehet lépni.
Március 28. Első levél arról, hogy megkapták a visszatérítési kérést, de a sok törölt járat miatt nagy a túlterheltség, türelmet kérnek, hogy ledolgozzák a lemaradást.
Április 8. Második levél. Megerősítik, hogy dolgoznak a kérés feldolgozásán, de az utazási korlátozások miatt kisebb személyzeti kapacitásaik vannak, kevesebben tudnak bemenni dolgozni és indítani az utalást. De újra megnyugtatnak, hogy jönni fog a gempa, csak sorban áll az igényünk.
Maradj naprakész, értesülj elsőként.
Április 17. Harmadik levél, mintha az első kettő nem is lett volna, sőt, mintha el se küldtük volna a visszatérítési igényt, nulláról indulunk. Küldtek vócsert a törölt járat jegyeinek értékében és köszönik szépen. Betettek egy linket, hogy ha visszatérítés kell, arra klikkeljünk. Ez egy tájékoztató oldalra vezet, ahol közlik, lehet ugyan visszatérítést kérni, de csak a koronavírus-járvány végén fognak fizetni.
Ha azt mondjuk minderre, hogy elképesztő pofátlanság, nagyon enyhén fogalmaztunk.
