Törökország bejelentette, hogy a magyarok szabadon beutazhatnak az országba védettségi igazolványuk felmutatásával. Sőt, a gyerekek is mehetnek orrturkálós teszt nélkül a védett utassal együtt. A harmadik hullám náluk is lefutott, lassan érdemes lehet megfontolni egy látogatást. Mindenképpen szem előtt kell tartani azt, hogy egy nagyvárosban, mint Isztambul, oltottan is nagyon óvatosnak kell lenni, ugyanakkor a város vélhetően nem lesz tömve turistákkal. Egyszer mi is biztos visszamegyünk, már csak az a kérdés, mikor.
Közlekdés
Isztambul az egyik legszebb város és az egyik legjobb hely, ahol valaha voltunk. Épp annyira európai, hogy nem kell kilépni a komfortzónánkból, de épp annyira nem európai, hogy folyamatosan rá tudunk csodálkozni egzotikus sajátosságaira. Ha fapados géppel repülünk – a Turkish mellett a Pegazus is repüli a várost Budapestről 50 eurótól már most is, sajnos a Wizz Air 2016-ban kivette a menetrendből a budapesti járatot és azóta se rakta vissza -, akkor a gép a város ázsiai felében található reptéren fog leszállni.
A Pegazus
A belvárosnak nevezhető európai részre kell már csak eljutni. Ezt megtehetjük közvetlen reptéri járattal, ez a Taksim térre megy, és mehetünk keresztül a városon buszokkal, hajóval. Mindkettőt kipróbáltuk, a közvetlen busz nyilván drágább, de sokkal gyorsabb, a menerend szerinti járatok viszont egészen sajátos hangulatúak, az egész közlekedéskultúráról sokat elmond egy ilyen út. Mert hát egyrészt hatalamasak a dugók, az autók száguldoznak, mint az őrültek – ezért az autóbérlést nem javasolnánk – másrészt a tömegközlekedés rendezett és modern. Már hét évvel ezelőtt is csipes kártyával lehetett használni a járműveket – villamost, buszt, egyes hajókat és a hegyoldalba kapaszkodó tüneleket – a kártyát a reptéren is meg lehet vásárolni.
Mászkálás
Ha már Európában vagyunk, érdemes csak úgy mászkálni az utcákon, nézelődni, beszívni a város szagát és hangulatát. Meglepően tiszta város, hajnalonta ugyanis végigmossák a forgalmasabb utakat és tereket, így alig van szemét és kosz. Ez persze kicsit csalóka, mert ha véletlenül rossz irányba fordulunk valahol, könnyen bekeveredhetünk szlömös, rohadó részekbe is, ahol nyomor és mocsok uralkodik. Ezeket a részeket azért el lehet kerülni, mi akkor keveredtünk be ide, amikor futni mentünk és nem a forgalmas utcákon akartunk végigmenni.
A nevezetességek megtekintéséhez elég a belvárosi villamosvonalon végigmenni, az alacsonypadlós villamos lényegében felfűzi a legfontosabb helyeket. Az Hagia Sofia immár mecsetként és nem múzeumként működik, ez azt jelenti, hogy a látogatása körülményesebb – szertartás alatt nem lehet belépni. Ezzel együtt érdemes összehangolni a Kék mecset látogathatóságával, mert mindkét épület monumentális és páratlanul szép. A Kék mecset látogatása különösen körülményes, mivel oda a nők fedetlen fejjel nem mehetnek be. Ezért Isztambulban mindig legyen a nőknél egy kendő, amelyet adott esteben a vállukra vagy a fejükre tudnak teríteni. A városban mászkálva erre ugyanakkor semmi szükség.
Vásárlás
A Nagybazár és a Fűszerbazár rendszerint zsúfolásig van emberekkel, a boltok tömve vannak áruval, mindenhonnan lóg a temérdek lámpa, póló, táska és ki tudja még mi. A pandémia persze ennek is odatett. Alkudni már évekkel ezelőtt se nagyon lehetett, Isztambul már nem a vékonypénzű magyarok beszerző helye. A Nagybazárt még csakcsak meg lehet úszni komolyabb vásárlás nélkül, a Fűszerbazárt azonban lehetetlen. Az illat- és színorgia előbb-utóbb elveszi az eszüket és bezsákolunk valamiből, ami akkor se fogyna el, ha csak török kaját főznénk egy évig. A fűszernek amúgy baja nem lesz, de ha elmegy az aromája, akkor már sok értelme nincs az ételbe tenni.
Ami a kaját illeti, bátran együnk Isztambulban akár utcai árusnál is. A szimpla kis kebabozók talán a legjobbak, de érdemes figyelni, hogy mit rendelünk. A főétel általában egész olcsó, de a kiegészítők, saláták és egyebek eléggé meg tudják dobni az árat.
Az új villamos mellett érdemes a régit is megnézni. Ez az Istiklal caddesin halad végig, ami Isztambul Váci utcájának felel meg tele éttermekkel, kávézókkal, boltokkal. A csodálatos nosztalgiavillamos a hömpölygő tömegben csattog végig, így nem biztos, hogy sokkal gyorsabb járművel menni. Érdemes úgy tervezni a sétát, hogy benne legyen a Galata torony, és a Galata-híd is. Utóbbi azért különleges, mert tele van horgászokkal. Egész nap állnak és fogják a halakat. A híd aljában egymást érik az éttermek, így eldönthetjük, hogy odafönt sétálunk át rajta az autók mellett, vagy lent az étteremsorral szegélyezve.
