Két éve, még a covid előtt terveztünk egy hajókirándulást egy olyan hajóútvonalon, ami Norvégia északi partvidékén vezet végig Kirkenestől Bergenig. Ez a Hurtigruten, ami 129 éve postahajóként indult, mára viszont sokkal inkább turistalátványosságként működik. A lezárások és szigorú szabályok miatt csak az idén nyílt lehetőség arra, hogy el is menjünk a kis kirándulásunkra. Mivel ez eredetileg egy postahajó, az a lényeg, hogy a hajó a fjordok és szigetek között forgolódik, és tucatnyi városban, szigeten kiköt pár órára.
A túra és a tervek
Oda-vissza tizenkét napig tart az egész út, de alapvetően akármelyik kikötőtől akármelyik kikötőig be lehet fizetni. Mi Tromsø és Trondheim között terveztünk egy kellemes, háromnapos agysimogatót. Azért éppen ezt a szakaszt választottuk, mert így érinthettük a csodálatos Lofoten-szigeteket – itt vannak azok a piros kis házak havas hegyekkel a háttérben, amelyekről millió-egy kép készült. És mi is akartunk egy ilyen képet, meg csak úgy bejárni ezt a részt.
Hát mint az látszik, kép nem készült, sőt a házakat esélyünk sem volt megpillantani, ugyanis annyira rossz volt az idő, hogy ki se kötöttünk. De ne szaladjunk ennyire előre. A hajóra Tromsøben éjfélkor szálltunk be, és kettőkor hajóztunk ki. Reggelre olyan vidékre értünk, ahol egészen közel lavírozott a hajó a partvidékhez, illetve kis szigetekhez. Ezen a részen nagyon fontos volt a biztonságos hajóközlekedés biztosítása, mert közúton esetenként nem is lehet elérni az itteni településeket. A víz azonban nagyon sekély, három méter, ezért szükséges volt egy mélyített csatornát is kikotorni. Ez ma is még csak hét méter mély, lassan kell haladni az előre kijelölt pályán.
Ami történt
A reggel csodaszép volt, ám az idő egyre borúsabb és ami rosszabb, szelesebb lett. A havas hegyek teteje egészen összeolvadt a szürkésfehér éggel, a szigetek és a sziklás hegyoldalak úgy néztek ki, mintha fekete-fehér fametszetek lennének. Egy kisvárosban még kikötöttünk egy órára, a későbbiekeben azonban ez már nem volt lehetséges. Annyira erős volt a szél, hogy egyenesen Bodóig ment a hajó megállás nélkül. Ez azok számára volt meglehetősen kellemetlen, akik a kihagyott szigeteken szerettek volna kiszállni, megaludni és valamikor tovább menni. Őket valahogy a hajótársaság eljuttatta a helyszínre, de azt nem tudjuk, hogyan.
Bodóba éjjel ért a hajó, vacsoráig jobb híján a hetedik emeleti pihenőben ücsörögtünk, ahol hatalmas ablakokon át lehetett bámulni a tájat. Amíg volt mit. Estére ugyanis elfogytak a szigetek, és a nyílt tengeren hánykolódott a hajó az éjjeli kikötésig. Itt azért elég jó keletje volt a hányós zacskóknak, amelyek a kabinok mellett a közösségi helyiségekben is diszkréten ki voltak pakolva. Elég mókás volt közlekedni a hajón, miközben az összevissza ringott alattunk. Mindenki markolta a korlátot és úgy jött-ment, mint aki be van rúgva.
Két vihar között
A másnap már jóval kellemesebbnek ígérkezett, de még mindig vad szél fújt és szitált az eső. Reggel ünnepélyes keretek között áthaladtunk a sarkkörön, amit megünnepeltünk egy kis D-vitamin pótlással is – ami egy kiskanálnyi rettenes halolaj volt. Egy kisvárosban volt kétórás kiszálló, ott végre futhattunk egy kört. Bár fújt a szél és szitált az eső, itt már tíz fok volt, így végül a pulóvert a vállamra kötve értem vissza a hajóhoz. Szinte észrevétlenül csorogtunk a télből a tavaszba.
Gondoltuk mi. Mert amikor másnap reggel nyolckor kiszálltunk Trondheimben, kicsit meglepődtünk azon, hogy hirtelen hóvihar kerekedett. Tíz percig tartott, de bőven elég volt. Érdekes, hogy míg Tromsøben egy zárt épületben vártuk a hajót, itt, Trondheimben a külvárosban a dokkok között lettünk kicsapva. A városban egyébként csodaszép idő volt, leszámítva azt a kábé tucatnyi hóvihart, ami random lecsapott itt-ott pár percre visszaidézve a telet. Tronheimből Oslóba vonatoztunk, onnan pedig repültünk haza.
Bár csak néhány napot töltöttünk a Hurtigruten hajón, annyit biztosan elmondhatunk, hogy ide még visszajövünk. Egyrészt az egész hajókázás maga is kellemes, megnyugtató, másrészt pont azt nem láttuk, amiért jöttünk. Bár igyekeztünk okosan utazni, nem olcsó mulatság ez az egész. Kezdve a hajójeggyel, folytatva a fedélzeti szolgáltatással és bármivel és természetesen bezárva egész Norvégiával. Hogy hogy lehet az utat anyagi csőd nélkül megúszni, egy későbbi cikkben mondjuk el.
