Olso talán a világ legcsöndesebb fővárosa. Még az olyanokkal együtt is, mint Reykjavík, ahol se villamos, se érdemi közösségi közlekedés nincs. Nyilván könnyű úgy csendesnek lenni, hogy elképesztően magas az elektromos hajtású autók aránya, de azért nem csak erről van szó. A városban mászkálva (meg buszozva, villamosozva) sehol sem kellett megemelni a hangunkat, hogy keresztül tudjuk kiabálni a forgalom zaját. Mert nem volt annyi autó. Körgyűrű, alagutak és szevasz zaj. Tiszta terápia.
Zölden
Ez máris sokat tesz egy város jó levegőjéért, ezzel együtt azonban Oslo olyan, mintha egy baromi nagy park lenne, kis háztömbökkel. Még a belváros is kapott egy-két fasort meg sövényt, hogy megtörje valami az üvegpaloták egysíkúságát, de ezt is úgy kell elképzelni, hogy néhány négyzetkilométer lehet az a terület, ahová nem fért el park, mert itt van a biznisznegyed, a kikötő, a vasút- és a buszállomás. De a buszállomáson túl már kezdődik egy kacskaringós birga és sétaút egészen fel a város széli dombokig az Akerselva nevű folyó mentén. Ez azt jelenti, hogy a külvárosból kényelmesen le lehet sétálni a kikötőbe egy zöld folyosón, mellettünk csörgedezik a folyó, a kis hidakon garázsvárásokat csapnak, egyébiránt meg kutyával, gyerekkel sétálgatnak, kinek mije van.
Olsóban május talán az első olyan hónap, amikor igazán kellemes kimenni az utcára és csak úgy jönni-menni. Most virágoznak a gyümölcsfák, a magnóliák, tehát nagyjából olyan, mint Budapesten az április: először lehet levenni a télikabátot, először lehet kiülni kávézni pokróc és sapka nélkül. És az emberek ki is ülnek, imádják a napot, a tavaszt – ahogyan itthon is azonnal megtelik a Margitsziget és a Városliget az első napsütésre. Csak itt kábé úgy érzi magát az ember, hogy sosincs vége a Ligetnek. Az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy ez a jó világ nagyjából októberig tart, de nem lehet minden tökéletes.
Munch
Ha csak egy-két napunk van a városban, a mászkálás és céltalan lődörgés mellett mindenképpen érdemes ellátogatni a Munch múzeumban. Az impozáns, modern épület az opera szomszédságában található az öbölben. Az összesen tizenhárom emeletes múzeumban Edward Munch csodálatos képeit mutatják be elképesztő kreativitással és műgonddal. Igen, a Sikoly is megtekinthető.
A képből több verzió is készült, ezek közül hármat állított ki a múzeum – más darabok pedig akár külföldi kiállításra is mehetnek. Mivel a képek rendkívül érzékenyek a fényre, ezért egy sötétebb kiállítói térbe vannak helyezve, és óránként más és más kép látható, a többi pihen. Egy négyzet alapú helyiség egyik falán van a magyarázat, a másik három falon pedig egy-egy kép. Közülk kettő lezárva, letakarva, egy pedig megtekinthető. Egyszerűen nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy ezeket a képeket hiába ismerjük és láttuk fotón, másolatban már ezerszer, eredetiben látni minden korábbi élményt felülír.
Sok mindent elmond a norvég kulturális életről az alábbi két érdekesség. Az egyik: a tizediken egy olyan terem van, amelyik tök sötét, a kiállított tucatnyi kép darabonként van megvilágítva három falon. A negyediken nincs semmi, itt padokon lehet ücsörögni és nézni a képeket. MIközben egy black metal zenekar Munch ihlette zenéje megy. A másik: a múzeumboltban a sok hűtőmágnes és egyéb cucc mellett könyves részleg is van. Például egy Munch tárlat Knausgart vezetésével – német nyelven (Karl-Ove Knausgard az egyik leghíresebb norvég író, Harcom című, több kötetes regényfolyama itthon is népszerű). Meg olyan könyv is van, ami semmi mást nem tartalmaz, mint a Sikoly idiótábbnál idiótább mémjeit és karikatúráit.
Terápia
Norvégia bármelyik városa felér egy terápiával – már ha sikerül elkerülni a hózáporokat, amelyek így, tavasszal bármikor lecsaphatnak az északabbra fekvő részen. Oslo ezen belül azért is különleges, mert mégiscsak egy nagyváros, ahol a túrabakancsokat felváltják a félcipők. Annak ellenére, hogy meg kellett teremteni a közlekedési rendszert, ki kellett építeni a távolsági és helyi közlekedés csomópontjait, a város mégis az maradt, ami egy város legfőbb funkciója: lakóhely és élettér. És ez egyszerűen fantasztikusan sikerült.