Vizsgálatot indított a Gazdasági Versenyhivatal a Wizz Air ellen, az gyanítják, hogy a légitársaság tisztességtelen megtévesztéssel tereli az utasokat a feláras szolgáltatásai felé.
A GVH közleménye végig kiemelten feltételes módban fogalmaz, tehát ez a gyanú és majd a vizsgálat megállapítja, hogy valóban a fogyasztókat megtévesztve terel-e a Wizz.
Mi is a problémája a versenyhivatalnak? Három konkrétumot hoznak fel, lássuk ezeket.
„A cég a gyanú szerint elhallgatja a fogyasztók elől, hogy a legolcsóbb csomagopciót is lehetőségük van kiegészíteni elsőbbségi szolgáltatás, illetve feladott poggyász megrendelésével.”
Ha jól értjük, az a gond, hogy a kopasz jegynél nem írják oda, hogy ehhez is lehet csomagot választani. Ez így elég nonszensz elvárás, mert ez triviális. Alapvetően három lehetősége van az utasnak. Az alapjegyár, ennek neve Travel Light Basic. E mellett van még két jegyárcsomag (bundle), amelyekbe belepakoltak egy csomó plusz szolgáltatást, poggyászopciókat is. Szerintünk nulla tapasztalattal és hozzáértéssel is feltételezhető, hogy az alapjegy megvételéhez is lehet egyenként bármilyen extrát hozzáadni, annyi valóban félrevezető lehet, hogy az alapjegyárnak is csomagneve van. Ez esetleg keltheti azt a látszatot, hogy ezek a csomagok készek és nem lehet hozzájuk nyúlni.
„Egyes, magasabb költségű csomagopciók kapcsán a társaság megtévesztően állíthatja, hogy „akár drágább is lehet”, ha csak az utasfelvételkor foglalnak maguknak ülőhelyet – ez ugyanis vélhetően csupán más, olcsóbb csomagopcióra igaz.”
Ezt igazából nem tudjuk értelmezni, mert az extrákat tartalmazó két csomagár tartalmazza az ülőhelyválasztást. Pont azzal tereli az extrákat tartalmazó csomagok felé terelni a népet a cég, hogy az alapjegynél drága lehet az ülőhelyfoglalás.
„A vállalkozás emellett az online utasfelvétel során félrevezető megnevezéssel, illetve egyéb technikai megoldásokkal kapacitálhatta a fogyasztókat a feláras ülőhelyválasztásra.”
A félrevezető megnevezést se értjük, de kétségtelen, hogy már önmagában azzal, hogy fizetős ülőhelyválasztás nélkül csak két napon belül lehet becsekkolni, a fizetős szolgáltatás felé terelik az utasokat. És valóban nehéz megtalálni a foglalás során a megoldást arra, hogy ha eldöntöttük, hogy nem kérünk ülést, jó nekünk az, amit a gép ad, fizetés nélkül haladjunk tovább, vagyis hogy kikerüljük az ülőhelyválasztást.
Azért nem megyünk bele részletesebben, mert alapvetően teljesen szubjektívnek tartjuk annak megítélését, hogy mi a tisztességtelen megtévesztés. Hol a határ? Senki se tudja, a hatóság majd érzésre eldönti.
Minden online értékesítő mindent bevet, hogy az alapszolgáltatáson kívül extrákat is megvetessen az ügyfelével, a légitársaságok sem kivételek.
Az tény, hogy a Wizz Air maxolta ki a legdurvábban az úgynevezett kiegészítő bevételeket, ők lépték át az iparágban leghamarabb az 50 százalékot. Nagyrészt azzal, hogy dinamikusan árazzák a csomagokat is, amely extrém drága lehet, de ez csak a foglalási procedúra második felében derül ki. Tehát ma már nekik a jegyárból kevesebb jön be, mint a kiegészítőkből, főképp csomagdíjakból.
