Egybehangzó sajtóértesülések szerint holnap reggel (magyar idő szerint hétfőn késő este) csődvédelmet kér Ausztrália második legnagyobb légitársasága.
A cél, hogy minél többet megmentsenek a légitársaságból, de a legoptimistábbak is arra számítanak, hogy egy hatékonyabb, de sokkal kisebb cég jöhet ki az eljárásból. Mostantól a Deloitte szakértői vezetik a légitársaságot, az ő dolguk a legtöbbet kihozni belőle. Ami nem könnyű, a teljes flotta hetek óta a földön parkol.
A Virgin Australia 20 évvel ezelőtt még fapadosként, Virgin Blue néven indult, hogy jól megszorongassa a két nagy helyi légitársaságot a Qantast és az Ansettet. De az Ansett bedőlt 2001-ben, a Virgin Blue gyorsan elment a hagyományos irányba, feladva az egytípusos flottát és egyosztályos utasteret.
Mai nevét 2011-ben vette fel, azt követően, hogy új vezérigazgató érkezett a Qantastól, aki hozta a maga csapatát is. Az elmúlt években egyre rosszabb pénzügyi eredményt hozott a cég, nagyon gyengén, folyamatosan komoly veszteséget termelve menetelt bele a válságba.
Noha a neve Virgin, ez a cég nem számít fontosnak Richard Branson cégcsoportjában. Az alapító már hosszabb ideje csak 10 százalékot tulajdonol a cégben, pénzt a névhasználatért kap, miután nincs miből osztalékot fizetni. Branson a számára stratégiailag fontos Virgin Atlantic-ban kezében tartja a többséget.
A Virgin Australia nagyobb tulajdonosai mind komoly légitársaságok, nagyjából 10 százalék forog a tőzsdén, de benne van az Etihad, a Singapore Airlines és kínai cégek is. De egyikük sem akart, vagy tudott a bajban a hóna alá nyúlni, inkább az ausztrál államot próbálták pumpolni, sikertelenül. Ők úgy döntöttek, teret engednek a piaci folyamatoknak.
Most az lett a legfőbb félelem, hogy a Qantas monopolközeli helyzetbe kerül, ami durva jegyáremelkedést hozhat Ausztráliában.
Közben a Norwegian bejelentette, hogy négy, nekik személyzetet biztosító leánycég sem bírja tovább, nagyon sajnálják, de nem maradt más választásuk, mint a csőd. A Norwegian árfolyama 10 százalékot esett, de ez nem oszt, nem szoroz, a cég sorsa azon múlik, hogy belemennek-e a hitelezők abba, hogy részvénnyé konvertálják követeléseiket, illetve hajlandó-e az adófizetői pénzhez nyúlni a norvég állam, hogy megmentse a céget.
