Köszönhetően annak, hogy a Wizz Air Kószra is repül, megismerhetünk olyan remek szigeteket is, mint Kálimnosz. Korábban nem volt egyszerű a Dodekanészosz csoport tagjait bejárni, de a közvetlen járattal ez sokkal könnyebbé vált. Kósz elég turistás, kifejezetten nyüzsgős sziget, ha valaki csendre és nyugira vágyik, jobb, ha csak dobbantónak használja.
Zsivaj és falvak
Kálimnosz elsősorban a sziklamászók körében ismert, ez alapján nagyjából ki lehet találni, milyen természeti látványosságok fogadják itt az embert. Annyira nem durva a helyzet, mint Madeirán, ahol egy focipályányi sík terület van csupán, de jóval dombosabb, mint az átlag. Őrült magasságok nincsenek, de a meredeken felívelő hegyek, dombok csodás látványt nyújtanak. A legnagyobb város Pothia, ide érkezik a hajó. Zsibongó központjával nem épp ideális hely, ha szállást keresünk, a folyamatosan száguldozó robogók zajáról nem is beszélve. Szerencsére tíz-húsz perc sétával már egészen csendes környezetbe érhetünk, megéri kicsit távolabbról bejárni a központba.
A sziget igazán szép részei Pothiától távolabb vannak, ez azt jelenti, hogy vagy autót kell bérelni – ez negyven euró per nap – vagy buszozni kell. A buszközlekedés kényelmetlen, mert ritkán jár és folyton késik, ráadásul van ahová nem is lehet így eljutni. Vathis csodaszép kis tengerparti város fjordszerűen keskeny öblével, legalább egy rövid látogatást mindenképp megér. Ahogyan Mitries is. Nemcsak azért, mert kellemes kis falu, hanem mert innen lehet áthajózni Telendoszra. A kicsike sziget valaha Kálimnoszhoz tartozott, de úgy ezerötszáz évvel ezelőtt egy földrengés leszakította. A hajó tíz perc alatt visz át.
Dombra fel
Telendosz egy nagy domb, az aljában kellemes éttermek, néhány ház. A dombot meg lehet mászni, az út néhány kilométer, de a túra nagyon kemény. Nemcsak azért, mert több mint négyszáz méter szintet kell megmászni kevesebb, mint két kilométeren, hanem mert az út szinte járhatatlan. Nem olyan ösvény ez, mint amit itthon megszoktunk. Sziklás, köves, szúrós bozótos, helyenként négykézlábas, máshol úgy kell mászni, mint a pók. Rendkívül megterhelő – ráadásul sehol egy szem árnyék. Nagyjából félúton bizánci korból származó romok mutatják, hogy valamikor valaki jó ötletnek tartotta itt építkezni. Ugyanitt hófehérre meszelt, teljesen berendezett és karbantartott kápolna várja a híveket. Meg egy hatalmas görög zászló.
Ami egyáltalán nem meglepő ezen a környéken. Kálimnosz van a sziget a török partokhoz, és mindkét fél előszeretettel mutogatja, hogy mi az övé. Hatalmas zászlókkal. És az sem ritka, hogy a domboldalon színes kőből rakják ki a zászlót, így van ez a Pothia feletti dombokon is. A virtus része, hogy egy-egy esküvőt itt nem tűzijátékkal, hanem egyenesen ágyúzással ünnepelnek. Szombat vagy akár vasárnap is szétdurrogtatják az estét, ami a máshoz szokott turistáknak kicsit ijesztő is.
