A milyen utazást buktunk el témájú listán a legközelebbi, vagyis április eleji egy tenerifei túra. Jártunk már itt, nem is egyszer, de ez a sziget annyira csodás, hogy nem lehet megunni. Ráadásul nem is ide akartunk jönni. Hanem a szomszédba.
Gran Canarián rendszeresen rendeznek egy speciális futóversenyt, az úgynevezett rogaininget, ami egy ultra távú pontbegyűjtő tájfutó verseny – a tájfutásban az ultra azt jelenti, hogy több órán át tart a verseny, jellemzően hat vagy 12 órán át. Mivel itt nincs kijelölt útvonal, nincs értelme távról beszélni, de nekünk egy hatórás rogaining nagyjából 25 kilométer futást, mászást, négykézlábazást jelent.
A szervezők nem aggódják túl a dolgot, néha van verseny, néha nincs, néha ekkor, néha akkor. Épp ezért amint megláttuk a kiírást, azonnal lecsaptunk. Csodálatosan megterveztük az utat, mert Canariára nem könnyű olcsón eljutni, és amikor minden kocka a helyére került, és néztük, hol lehetne majd szállást foglalni, szembesültünk azzal az aprósággal, hogy a verseny most kivételesen nem Canarián, hanem Tenerifén lesz.
A kármentés sikerült, azóta minden érintett járatot töröltek.
A szigeten a sportemberek és a kényelmes, autóból nézelődős turisták is megtalálhatják a számításukat. Kellemes 20-25 fok van egész évben, de ez a tengerszintre vonatkozik, fenn a hegyekben jól jön a kiskabát és a hosszúnadrág. És érdemes akár nagykabátot, sapkát és sálat is vinni, ha fel akarnánk menni Spanyolország legmagasabb pontjára, a Teidére.
Ha nem szeretnénk hegyet mászni, csak nézelődni, akkor is érdemes ellátogatni a Teide környékére. Az erőteljes vulkáni tevékenység csodálatos holdbéli tájat hagyott maga után, elképesztő alakú és méretű sziklakompozíciók dacolnak a széllel és a kíméletlen erózióval. De ha már itt vagyunk, érdemes felmenni a hegyre.
Az igazán kemények az egészet megcsinálhatják ingyen és gyalog, de ha nem akarunk egy teljes napot a túrára és a regenerálódásra szánni, akkor felvonóval letudhatjuk a mászás javát. Ezzel a módszerrel a kevésbé edzettek is felsétálhatnak a csúcshoz. A felvonó a csúcs alá visz, ahol szét lehet nézni, le lehet ülni. Innen több kis ösvény is vezet a csúcshoz, illetve két kilátóponthoz. Itt már elég hideg van, mindössze néhány fok és fúj a szél. Vagyis ha fel szeretnénk sétálni a csúcsra, kell a sapka és a vastag kabát.
A csúcstámadás csak egy korábban kiváltott engedély birtokában lehetséges: adott napon csak meghatározott számú látogató mehet fel. Az engedély kiváltása ingyenes, csak az a célja, hogy ne legyen tömeg a hegyen. Indulás előtt pár héttel érdemes kikérni, akkor gond nélkül fel lehet jutni, ám ha az utolsó pillanatra hagyjuk, lehet, hogy kicsúszunk a napi létszámlimitből.
Tenerifén lehet ugyanazt csinálni, mint valamennyi déli szigeten: feküdni a strandon vagy a szálloda medencéje mellett kilátással a vízre, de ha már itt vagyunk, mégis érdemes autóba ülni. Egészen más világ tárul elénk, mint a kilúgozott turistafalvakban.
