Megújult a Mastercard Lounge kajaválasztéka, eltűntek a legvállalhatatlanabb fogások, jött helyette más, de még így sem vagyunk maradéktalanul elégedettek.
Írtunk már lesújtó véleményt a pesti reptéren található váró színvonaláról – a Mastercard Lounge-ba a kártyacég Prémium, vagy a feletti kártyáival lehet bemenni és fogyasztani. A covid alatt takaréklángon működött a szolgáltatás, minden be volt zacskózva, a helyek egyharmadát óriási, távolságtartó plüssmedvék foglalták el. Aztán vége lett a korlátozásoknak.
A menü meglehetősen szegényes volt, a kétnapos fasírt, gumiszerű tortillatekercs borzalmát néha enyhítette a kukoricasaláta, de rosszabb napokon az se volt. Az egyetlen értékelhető szolgáltatás a pancake sütő gép, ami négytől száznégy éves korig ugyanolyan szórakozást nyújt. Megnyomod a gombot és szépen végignézed, ahogy a tésztapöttyből forró palacsinta lesz, aztán nyomsz rá valami édeset.
Szerencsére ez megmaradt, ráadásul a nyomkodható édesek köre is bővült, van mogyorókrém, lekvár, méz és juharszirupos borzalom. A többi kaját szerencsére lecserélték. Nincs se állott fasírt, se íztelen tekercs. Van helyette minihamburger – egész ehető – kockára vágott, pirított csirke salátával. Illetve zsömle, szalámi, sajt. És leves. Hát igen, a leves nagyon jó, ha ehető. Második ottjártunkkor gulyásmaradvány volt a soron. Nagyon zsíros, nagyon hóka és totál íztelen volt, a sűrűt is kihalászták már belőle, így nekünk némi répa, húsnyesedék és krumpli jutott.
Összehasonlítási alapnak kínálják magukat a bécsi várók, amelyekbe ugyanezekkel a kártyákkal lehet bemenni. Persze ez és az egészen más világ, de talán nem kellene, hogy ekkora legyen a különbség. Nem kell akkora tér – a bécsi váró két nagy teremből áll, az egyik az ülős, pihenős, a másik az étkezős, ehhez képest a pesti egy kisebb terem – nem kell annyi fajta bor, sőt még annyira elegáns pohár sem. De lehetne kicsivel változatosabb az ételkínálat Ferihegyen is, sőt esetleg finom is, amit adnak.
Persze, tudjuk, az igazi prémium lounge-ok az egy másik kategória, de azokat nem is lehet emberi áron látogatni.
Nem tartana sokból tehát kicsit színvonalasabbá tenni a Mastercard várót (az italkínálat amúgy teljesen rendben van), de ettől még nagyon jó, hogy van, hogy elérhető az okosan utazóknak. A belépésre jogosító Prémium kártyák között van olyan, aminek az éves díja nagyjából tíz-tizenötezer forinttal magasabb csak, mint egy mezei dombornyomott kártyáé. Épp megéhezik az ember, mire pakol, kijut a reptérre és átjut a szekun, kellemes megpihenni és enni-inni a beszállás előtt. Aki gyakran utazik, biztosan jól jár, ha ráhajt egy belépésre jogosító kártyára és élvezi a vele járó plusz szolgáltatásokat.
Ezt külön felértékeli manapság, hogy a sok késés miatt többet várakozunk a reptéren.
