Ha egy cég valami menőséget hirdet magáról, az mindig a marketingtevékenység része. Teljesen mindegy, hány éhező lakik jól, teknős menekül meg vagy zöldterület létesül. Ezzel együtt ha választani kell, hogy hol dolgozna az ember, akkor nyilván ott, ahol a humánerőforrás-menedzsment szeme előtt nem kizárólag a hatékonyság és a lehető legtöbbet a lehető legkevesebbért jelszavak villognak.
Ennyi bevezető után a lényeg: az easyJet négy év alatt jelentősen növelte a 45 évesnél idősebb légiutaskísérők arányát, és ezt a trendet a továbbiakban is folytatni kívánja. 2018-ban kezdték el az idősebb korosztály arányát fölfelé tolni, és mára ez 27 százalékos, vagyis minden negyedik cabin crew (pilóták és másodpilóták nem tartoznak ide) már 45 év fölött jár. Ezt egyébként utasként is rögtön ki lehet szúrni, írtunk is erről korábban. Az easynél teljesen egyértelmű ez a trend, de hasonló tapasztalható a Ryanair fedélzetén is – nem ilyen nagy arányban. A Wizz Air ezzel szemben még mindig a kicsit szexista nézetet vallja, vagyis a sztyuvi legyen magas, sovány és fiatal.
Jó lenne most nem megnyitni azt a tök értelmetlen topikot, hogy a légiutaskísérőnek fiatalnak és sportosnak kell lennie, nem pedig járókeretes nyugdíjasnak, mert hát ugye előbbi csoport tudja kihúzni a hullánkat a törmelékek alól. Egyrészt ha ez lenne a fő szempont, akkor nem magas sarkúban és miniszoknyában dolgoznának a légiutaskísérők, hanem gyakorlóban és bakancsban, másrészt az alkalmasságin így is úgy is át kell esni, szóval ha valaki elég fitt akár ötven felett is, akkor semmi sem indokolja a kizárását. Ami a magasságot illeti, a Ryanairnél 156 centi a minimum – fel kell érni a felső tárolót – a Wizznél pedig 165, szóval ez a plusz kilenc centi csak az esztétikumnak szól.
Visszatérve az easyJet kampányához. Külön szimpi, hogy nem azzal jött a cég, hogy a 45 év felettieket nem kell még temetni stb., szóval nem ezt a lesajnáló, mi gondolunk az öregekre is szlogent nyomják – egy 45 évesnek még húsz éve van a nyugdíjig, szóval egyáltalán nem tekinthető öregnek. Hanem azt mondják, hogy kutatás szerint a 45 év felettiek 78 százaléka vágyik más karrierre, munkára, életpályára. Ez sok esetben azzal van összefüggésben, hogy a gyerekek kirepülnek, a szülők pedig maradnak, és egy új, kötöttségektől mentes életet is ki tudnak alakítani. Míg a kisgyerekesek számára rémálom egy légiutaskísérő munka, addig a felnőtt gyerekek már nem igénylik a napi találkozást, ideális esetben főzni, mosni sem kell rájuk. Szóval 45 felett újra szabad az ember.
Akár marketing, akár társadalmi felelősségvállalás, ez a gondolkodás mindenképpen rokonszenves. Arról nem szólva, hogy stílusra is sokkal színesebbek az easy légiutaskísérői: őszülnek, szőkék, feketék, colosak, alacsonyak, soványak, kerekek. Ahogyan az utasok.
