Az a legkevésbé sem újdonság, hogy a repülőgépek késnek. Az sem címlapsztori, hogy a saját hibából adódó, három órán túli késésért kártérítést kell fizetni, egyébiránt pedig kártérítéstől függetlenül az utas elvárható költségeit meg kell téríteni. Vagyis ha az utast nem hozza haza a légitársaság – és későbbi gépre sem tudja észszerű időn belül áttenni -, akkor a hazajutásának költségeit utólag meg kell téríteni. Emellett ha a jelentős késés vagy törlés nem minősül vis maiornak, akkor a fix összegű kártérítés is jár.
Az eset
Ezt mondja a papír. N. azonban máig nem kapta meg a pénzét, pedig már jogerős határozata is van. N. a Wizz Air járatával szeretett volna hazajönni Párizsból június végén, ám a járatot törölték. Ez az ominózus reptérkáosz idején történt, amikor napi szinten több ezer utas szívott amiatt, hogy lekéste a gépét, elhagyták a csomagját vagy törölték a járatát szerte Európában. A Wizz az ominózus járatot azért törölte, mert az annyit késett volna, hogy nem tudott volna időben a reptérre érni, az Orly ugyanis éjszakára bezár. Az utasok ottmaradtak tájékoztatás és minden nélkül.
N. próbált átfoglalni, de a rendszer nem működött, végül úgy döntött, visszakéri a jegyárat – pontosabban annak 120 százalékát jóváírták a Wizz-számláján – a hazautat pedig megoldotta maga. Egy éjszaka szállás, aztán Flixbusszal haza. Itthon a számlákat megőrizve kérte a légitársaságot, hogy fizesse meg neki a felmerült költségeket plusz a törlés miatti kártalanítást, fejenként 250 eurót – hárman utaztak.
A kényszerítés
Nem történt semmi. N. nem akarta annyiban hagyni a dolgot, elvégre három főnek nem aprópénz volt a hazajutás. Levelezett, nem tágított, akár a bíróságig is hajlandó lett volna elmenni. Előtte azonban az ügy Békéltető Testület elé került. A testület úgy határozott, hogy a Wizz Air köteles kifizetni N. számára egy éjszaka szállást, egy étkezést, a hazaút költségét – levonva ebből a visszatérített jegyárat – összesen 248 eurót, plusz összesen 750 euró kártérítést, mivel az nem minősül vis maiornak, hogy bezárt a reptér. Elvégre tisztában volt vele a cég, hogy a reptér bezár, ez semmiképp sem nevezhető váratlan eseménynek. Ez összesen majdnem ezer euró, vagyis nagyjából 400 ezer forint. A határozat (pdf) ellen fellebbezni nem lehet, azt a bíróságon lehet megtámadni, de ilyenről N. nem tud.
A Wizz mind a mai napig nem fizetett. N. ezért úgy döntött, fizetési meghagyást (fmh) küld a légitársaságnak. A fizetési meghagyás igen durva eljárás, de talán nem annyira, mint kétszáz nap után sem megfizetni a jogos követelést. Más példák azt mutatják, hogy a fizetési meghagyástól a légitársaságok is tartanak. Ha a követelés jogos – márpedig ebben az esetben egyértelműen az – akkor a cég nem fogja bíróságon megtámadni a fizetési meghagyást. Ez neki plusz költség, a vége pedig úgyis az lesz, hogy fizetnie kell. Az fmh durvasága abban áll, hogy ha az érintett nem mond ellent a bíróságon, akkor az automatikusan jogerőre emelkedik és végrehajthatóvá válik. Az pedig elég kellemetlen, ha egy akkora vállalat, mint a Wizz Air végrehajtási eljárás alá kerül.
