Sok mindennel szívatott már a Ryanair, most új szintet léptek: nem létező ülésre szólt a beszállókártyánk.
Mivel a Ryanair helyosztó rendszere elég durung módon, kiszámíthatóan működik, az okosutas a lehető legkésőbb végzi el az online becsekkolást. Addigra a legpocsékabb középső helyeket már kiosztja, indulás előtt 4-5 óránál a tele gépeken általában már csak olyan ülések várnak osztásra, amelyekért sok pénzt tudna beszedni a légitársaság, ha valami zsíros utas az utolsó pillanatban venne jegyet és helyfoglalást.
Késői csekkolással rendszeresen kapunk első három soros, ablakos és vészkijárati helyeket, mondjuk sajnos a gyerekek is. Elég röhejes, hogy a rendszerük képtelen annak az egyszerű szabálynak a figyelembe vételére, hogy gyerek nem ülhet vészkijárati sorban. Legutóbb viszont hiába kerestük a helyünket a gépen, olyan bizony nem volt a fedélzeten.
Az 1. sorba adott a rendszer helyet, viszont a Ryanair klasszik 737-esein nincs 1 D-E-F szék, csak A-B-C. Néztünk bambán, hogy mi van, mint ahogy a szomszéd szék gazdája is csak állt szerencsétlenül, majd leült az első szabad ülésre, ahonnan felállították, majd a következőre, aminek szintén megjött a gazdája. A személyzetet láthatólag nem érdekelte a probléma, pedig tudhatták, hogy fennáll.
Lassan nekünk is összeállt, hogy mi ment félre. A Bécs-Helsinki járatot jellemzően a Lauda A320-asaival repülik, azon van végig első sor. A helyleosztást is ilyen gépre végezte a rendszer, aztán az utolsó pillanatban csereberéltek és 737-est küldtek a feladatra a londoni bázisról. Amiben több szék van, de pont az első sor fele hiányzik.
Igazából nem lenne hatalmas elvárás, hogy ilyen esetben küldjenek az érintett utasoknak egy értesítést arról, hogy az allokált székük mégse elérhető, kérjék a személyzet segítségét. Meg persze a személyzet is jó lenne, ha elnézést kérve kezelné a problémát, nem csak legyintene a sztyuvi, hogy ha bajod van, ülj, ahova tudsz.
