Minden évben van néhány nap, amikor a görög szigetvilág egy darabját hajókázunk körbe. Volt már Küklád, Kis-Küklád, Dodekanészosz a palettán. Megnézünk néhány szigetet, és amelyik tetszik, oda később visszamegyünk. Rendszerint lassú hajóval utazunk, mert az egyrészt olcsóbb, másrészt a fedélzeten is lehet utazni. És nézelődni.
Már évekkel ezelőtt kiválasztottuk
Amikor legutóbb Kószról hajóztunk át Nisziroszra – ez a Rodosz, Kósz hajókörön van -, nézük, ahogy kikötünk egy csodálatos kis szigeten, ahol bódítóan sűrű, bíborszínű virágokat hajtó cserjék borítják be a vöröslő sziklákhoz tapasztott fehér házakat. Ez volt Tilosz. Azt mondtam, hogy ide el kell jönni egyszer, és szokszor nézegettem a hajóról készített képeket.
Ez az egyszer most jött el. Amikor ezt írtam, még nem gondoltam, hogy az egész beszámoló inkább a következő évre szóló ajánló lesz a vírushelyzet miatt, semmint egy jó kis utószezonos kör. Persze már alapvetően a járvány miatt jöttünk, mert a szigeten elég nehéz olcsó szállást találni – kevés van, azt a keveset pedig bármennyiért lehet árulni, úgyis kiveszik. Most nem, és ez volt a mi nagy szerencsénk. Rodoszora repültünk, így megúsztuk Athént és a koninensen sajnos egyre terjedő vírust is. Már másnap reggel ültünk a hajón Tilosz felé.
Nem kell autó sem
Gondolkodtunk, béreljünk-e autót, végül úgy döntöttünk, nem lesz rá szükség. Livadia hosszú, kavicsos tengerpartja naponta egy-két órás kikapcsolódást jelent, búvárkodással, úszkálással vagy csak egyszerűen henyéléssel. Halakat sima szemüveggel és pipával is lehet nézni, nem kell hozzá se tudás, se tapasztalat, gyerekeknek is remek szórakozás. A városból több túraútvonal is indul, ezeket könnyedén körtúrává lehet alakítani. Az általában a görög szigeteken jellemző, brutálisan sziklás és nehezen járható úgynevezett utakhoz képest ezek gyerekkel is járhatóak. Csak azzal kell számolni, hogy rettentő meleg van.
A gyalog nem elérhető helyszínek meglátogatásához érdemes lehet egy napra autót bérelni. Így a sziget távolabbi strandjait is ki lehet próbálni. Egyetlen homokos strandja van a szigetnek (ez sem homokos, hanem aprókavicsos), ez az Eristos strand. Igazi hippitanya, raklapbútorokkal berendezett, romkocsma hangulatú bárral, ezernyi sátorral. Kötelező látnivaló a Panteleimonasz monostor. A sziklák és fák közöt megbúvó, valaha negyven szerzetesnek otthont adó monostor tornyából nézték hajdan a kalózokat – kérdés, mit kezdtek a derék barátok ezzel az információval.
Ha nem akarunk autózni, befizethetünk egy kisbuszos kirándulásra is, fejenként tíz euróért. A strandolás ezzel persze elmarad Eristoson, cserébe elvisznek az elefántmúzeumba. Igen, elefánt. Valaha több földközi-tengeri szigeten éltek elefántok, közülük voltak egészen aprók, alig egyméteresek is. Tilosz mellett Krétán és Cipruson is találtak csontokat, legtovább ezeken a szigeteken maradtak meg az orrmányosok, Krisztus előtt 3500 évvel haltak ki. A Charkadio barlangot kell keresni, ki van jelezve, ha esetleg nem fizetett túrával mennénk.
Kis kör, nagy kör
Tiloszra Rodoszról lehet eljutni hajóval, vagyis úgy is meg lehet csinálni egy kört, hogy nem kell hozzá sem Athént sem Tesszalonikit érinteni – átlagosan napi egy hajó jár. Nekünk ez fontos szempont, mert egyik görög nagyvárost sem kedveljük túlságosan. Akár néhány napra is el lehet jönni a görög szigetvilág Törökországgal határos szegletébe, de persze ha sok időnk van, akár két hetes nyaralást is csaphatunk a szigetcsoport tájékán. Kósz igazi bulisziget, mellette azonban érdemes megnézni a csendes Nisziroszt vagy a toszkán hangulatú Simi és a Rodosz szomszédságában elterülő Halki szigetét is.
