Megjelentek a részletek a légiutasok után fizetendő adóval kapcsolatban kapcsolatban. (Magyar Közlöny 93. szám) Van egy kisebb összeg, a 3900 forint lényegében az Európán belülre utazókra vonatkozik. Ami pedig ezen túl van, azoknál 9750 forint a sarc.
Nevet is adtak az új tehernek, légitársaságok hozzájárulásának hívják. Ezzel legalább annyit elismertek, hogy semmi köze se profithoz, se bevételhez. Viszont fura, hogy ha a neve is légitársaságok hozzájárulása, akkor miért a földi kiszolgálókra vetik ki. A szabály szerint ugyanis nekik kell nyilvántartást vezetniük, majd a tárgyhót követő hónap 20. napjáig bevallani és befizetni az általuk kiszolgált induló utasok után az adót. (Kivéve az átszálló utasok)
Az mindenesetre biztos, hogy július 1-én életbe lép a dolog, tehát aznaptól perkálhatnak a földi kiszolgálók. Több százezer jegyet adtak már el a légitársaságok július utánra, ezeknél már nem tudnak az utasoktól új bevételhez jutni, de fizetniük kell utánuk. Fogalmunk sincs, hogy a légitársaságok és a földi kiszolgálóik között milyen a viszony, szerződést tudnak-e módosítani az új adóra hivatkozva. De ha a légitársaságot nem érdekli a dolog és nem száll be a buliba, akkor a földi kiszolgálók hamar nagyon nehéz pénzügyi helyzetbe kerülnek.
Persze olyan magyarázat is kering a piacon, hogy részben ez is a cél, mivel a magyar piacon működő két külföldi kiszolgálócég mellett egy “államközeli” magyar, az Airport Service várja a lehetőséget, hogy piacot szerezzen. A legnagyobb magyar ügyfelek, a költségérzékeny fapados légitársaságok ugyanis a Celebinél és a Menzies-nél vannak.
Az biztos, hogy előbb-utóbb a légitársaságok terhe nő, közülük a diszkontcégek pedig a növekvő költségekre ilyen helyzetekben nem jegyáremeléssel reagálnak, hanem kapacitások átcsoportosításával. Kevesebb gép lesz a budapesti bázisaikon, kevesebb útvonalat fognak repülni, a megmaradókat ritkábban, így ezeket már meg tudják tölteni magasabb árakon is.
Az Európán kívüli olcsó útvonalaktól valószínűleg elköszönhetünk, nem megyünk többet nagyon olcsón olyan helyekre, ahol februárban is 30 fok van. Például Akabába nem lesz többet sok 10 eurós jegy, ha az utasadó önmagában ennyi. Ilyen költség mellett Eilat újranyitása se túl valószínű, de ha mégis, akkor jóval magasabb árak lesznek, mint amit a covid előtt láttunk. Tel-Avivba nagy utazási igény van, az utasok se annyira árérzékenyek, oda biztos maradnak a fapados járatok is, kérdés, milyen áron.
További fapados úticélok, ahova bejön a közel 10 ezres adó: Baku, Amman, több orosz város (ha megszűnnek a háború miatti szakciók), Abu-Dzabi (télen talán újra Dubaj is), Hurghada, Kutaiszi, Nur-Szultán.
Most már valóban nem marad más hátra, várjuk a légitársaságok reakcióit.