Az év elején módosította kézicsomag-szabályát az easyJet, de mi most utasként igazából nem sokat érzékeltünk belőle.
Először utaztunk velük a változtatás óta és igazán kíváncsiak voltunk a működésére a gyakorlatban. Teljesen értelmetlennek tartjuk ugyanis azt, hogy az ingyenes kis kézicsomag mellé normál méretűt csak akkor lehet felvinni, ha drága ülést vásárolunk magunknak. Ugyanezt mindenki más az elsőbbségi beszálláshoz köti és annyit ad el belőle, amennyi gurulós bőrönd elfér az utastérben a felső csomagtartókban. Az easyJet viszont néhány sort ad csak el extra ülésként, tehát önként korlátozza minimálisra a plusz bevételét. És azt vártuk, hogy így üresen tátonganak majd a felső rekeszek is.
Portóból Madeirára utaztunk, majd a szigetről vissza Lisszabonba. Bőven volt hely a felső csomagtartókban, de ezt kihasználták a kis csomagosok, lényegében mindenki fel tudta tenni a motyóit a helyett, hogy az előtte levő ülés alá csúsztatta volna. Ez kényelmes, nem csökkentjük a saját lábhelyünket.
A beszállásnál odaúton egyáltalán nem nézték, hogy ki mekkora csomagot visz, láttunk elég sok méreten felüli ingyenes kis csomagot.
Visszafelé volt egy ember, aki a csomagokat sasolta, bankkártyaterminál is volt nála, de amíg figyeltük, nem használta, nem büntetett senkit. Pedig itt is voltak láthatólag túlméretes csomagok, amelyek sose fértek volna bele a kis rekeszbe.
Továbbra se értjük tehát, hogy ez a rendszer miért jó az easyJetnek, mindenesetre az utasnak kedvező. Biztos van, ahol odafigyelnek a méretekre, senki se gondolja, hogy ingyenes maradt a nagy csomag, de úgy tűnik, az easyJet fő célja nem a bevételnövelés volt, hanem hogy kényelmesen felférjenek a csomagok a fedélzetre, ne lassítsa a beszállást a folyamatos tökölés azzal, hogy egy részüket elvegyék és a gép gyomrába irányítsák. Ez végül is sikerült is.
