Tavaly decemberben dilemmában voltunk. Mentünk is volna és nem is. Aztán végül mentünk, a Kanári-szigetekre. Az indokok között szerepelt minden, ami egyébként egy téli Kanári-kanyar mellett szólhat, ezeken túl pedig az a tény, hogy sokkal kevesebb volt a fertőzött a szigeteken, mint bárhol a kontinensen. Tenerifére repültünk, ám onnan áthajóztunk egy kisebb szigetre, ahol korábban még nem jártunk, ez La Gomera.
Nagy szigetről a kis szigetre
A Kanári-szigetekkel kapcsolatos általános tudnivalókról itt és itt írtunk részletesen. A kicsiny sziget háromnegyed óra hajóútra van Tenerifétől, de nem nagyon hasolítható össze a nagy testvérrel. La Gomera olyan, mint egy összezsugorított Madeira. Meredélyek és sziklafalak váltják egymást buja és áthatolhatatlan erdőkkel. Gyomort próbáló szerpentinek vezetnek át a hegyeken, és minden négyzetméter területet megművelnek, amit ez a vidék enged. Ami nem sok. Emiatt az utak mentén és a túlméretezett körforgalmak közepén is banánültetvények vannak, esetleg szőlő, néhány citrom, narancs vagy avokádófa társaságában.
Mindezek alapján eszünkbe ne jusson egyliteres autót bérelni, mert nem fogunk felmenni egykönnyen az emelkedőkön. Autót muszáj bérelni, mert a tömegközlekedés meglehetősen gyér a szigeten. Sok értelme nem is lenne buszozni: a települések gyalog bejárhatók, köztük pedig érdemes inkább a túraútvonalakat választani, vagy átvágni a hegyen, hogy aztán a napon is szikkadjunk kicsit.
Indul a küszöbről az út
Ezzel nagyjából el is mondtuk, miért érdemes idejönni: túrázni, kirándulni, futni, kilátópontokon szétnézni. A szigetet keresztül-kasul behálózzák a túrautak. A jelzések világosak, egyértelműek. Az utak jellemzően jól járhatók, de azért számítani kell arra is, hogy néhány kilométer alatt akár 600-700 méter is lehet a szintkülönbség. És ez nem biztos, hogy lefelé kellemesebb.
A sziget egyik legcsodálatosabb része a legmagasabb pont és annak környéke, a Garajonay nemzeti park. Itt egy évben átlag 300 napon ködös, felhős az idő, és nagyjából tíz fok van. Ez elsőre riasztónak tűnik, de egyrészt egészen varázslatos látványt nyújt ez a mindig párában és ködben úszó babérerdő, másrészt ha kifogjuk a napos időszakot, a csúcsról elképesztő kilátás nyílik a környező szigetekre. Tenerife és a Teide máshonnan is jól látszik, de a csúcsról kivehető La Palma és El Hierro is. Gran Canariát sajnos kitakarja Tenerife, Fuerteventura és Lanzarote pedig egyszerűen túl messze vannak már.
Kisebb túrakörök akár gyerekkel is tervezhetők, így a csúcstámadás is könnyen letudható, de az igazán kőkemény túrázók sem fognak unatkozni.
Dombokon, hegyeken
A hajó San Sebastian városába fut be, de a sziget bármelyik pontjára könnyedén el lehet jutni rövid időn belül. Vagyis szállást inkább annak fényében érdemes keresni, hogy merre akarunk járkálni. Ha a hegyeket szeretnénk meghódítani, maradhatunk a sziget közepén. Mi Hermiguában szálltunk meg, az ablakunk mi másra nézett volna, mint egy sziklás hegyoldal és egy banánültetvény kombinációjára. Itt azzal kell számolni, hogy kicsit hűvösebb az idő. Ha inkább a langyos időre és strandra vágyunk, akkor Alojera vagy Valle Gran Rey lesz a mi helyünk. Kérdés persze, van-e merszünk bemenni az óceánba.
Bárhol is járjunk, a sziget jó infrastrukturájú, mindenhol van bolt, étterem, büfé, kocsma, ami éppen kell. A negatív tesztet itt is be kell mutatni a szállás elfoglalásakor, mint minden Kanári-tagon, ezért ha több szigetet is bejárnánk, érdemes lehet ezekből másolatokat is készíteni, így nem kell bajlódni a fénymásolással.