Egyetlen állam sincs pillanatnyilag Európában, ahová az Okosutas-index alapján javasolható volna utazni. Persze mivel Magyarország éppúgy sötét mezőbe került, mint bármely más ország, a kockázat és veszély is relatív: pont annyira biztonságos utazni, mint amennyire nem. Mindenesetre tény: még az olyan látszatdemokráciákban is, mint Azerbajdzsán vagy Belarusz elhatalmasodott a vírus, a statisztika sem képes megállítani a terjedést.
Az index beindításakor több kritikát is kaptunk, hogy túlságosan kis értéknél soroltuk be a kockázatos és a kerülendő kategóriába az országokat. Ez ma már mindegy. Azt vettük alapul, hogy 200 pont felett – ez azt jelenti, mintha nálunk napi 200 új fertőzött lenne – nem igazán javallott csak úgy nekivágni. Most ha az akkor teljesen irreális 500-as szinthez viszonyítva megnézzük az országokat, akkor is csak Finnország, Norvégia, Észtország, Görögország és Szerbia lesz alatta – plusz Azerbajdzsán, de oda úgysem lehet eljutni pillanatnyilag.
Felmerülhet a kérdés, van-e értelme így bárhova is utazni, mert jegyek vannak. Erre nehéz felelni, mert egyrészt miért ne, ha itthon sem kevésbé biztonságos utazni, akkor mi bajunk lehetne máshol. Másrészt nem azért mennénk hosszú hétvégézni vagy őszi szünetezni, hogy ott állandóan nézzük, ki milyen közel áll és ki mit köp le. Harmadrészt ugyanerre akkor is figyelnünk kell, ha leugrunk Szalókra vagy Hévízre.
Tanácsot tehát nem igen tudunk adni. Hacsak azt nem, hogy nézzük az európai régiós besorolást, mert vannak még helyek, ahol nincs nagy veszély. A csizma csücske, szigetek. Alap ugyanakkor, hogy kocsmatúrát, múzeumi kört nem most érdemes tartani. Inkább a természet miatt keljünk útra, ha menni akarunk (képünkön Madeira). Ami a rokonok és ismerősök látogatását illeti, félrevonulva, egymással foglalkozva nagy kockázatot nem futhatunk.
