Hogy mi van a legészakabbra, az mindig módszertan kérdése – kivéve az Északi-sarkot, nyilván. A legészakibb település (Longyearbyen), a legészakibb épített környezet., bázis, akármi, ahol emberek időt töltenek (Alert). Ebben a sorban külön kategória a legészakibb pont Európában. De hát mi is Európa? Grönland (ez lenne a nyerő) is Európa, meg a Spitzbergák is Európa, de azért érezzük, hogy ez mégsem annyira stimmel, világvégi szigetek, elég nehéz lenne szelfizni.
Kis túlzással legészakibb
Ahol ez megoldható, annak muszáj közelebb lennie a kontinenshez. És van is ilyen, van “legészakibb pont” az európai kontinensen. Ez a Nordkapp. Valójában ez sem igaz, mert nem a szigorúan vett szárazföldön van, hanem egy szigeten – bár alagúttal össze van kötve -, és annak sem a legészakibb pontján, hanem ott, ahová ki lehet menni autóval – meg bazinagy turistabusszal – és fel lehetett húzni egy látogatóközpontot. Vita azért nincs ebből, mert a kontinens legészakibb pontja mindenképpen Norvégiában van, tehát bármit is jelöljünk ki, az házon belül marad. És akkor miért ne lehetne erre némi bizniszt is építeni?
Ez eddig elég cinikusan hangzik és riasztólag hat, ám a Nordkapp mégis kihagyhatatlan annak, aki ellátogatott erre a vidékre. Véletlenül mondjuk nem lehet idekeveredni, a legközelebbi nagyvárosok 590 (Tromso), illetve 500 (Kirkenes) kilométerre vannak, praktikusan azonban hajóval érkezhet ide az épeszű látogató. A kikötőtől harminc kilométerre van a hely. Ha hajóval érkeztünk, akkor fuvart is kell szerezni, helyben 500 koronáért lehet transzfert kérni, plusz 300 korona a beugró a látogatóközpontba – ez ötven, illetve harminc euró.
Zord és kopár
Ez egy igazi vad vidék, ahol semmi sem véd meg a természet erejétől. Nagyjából itt van a fahatár, ami azt jelenti, hogy vannak ugyan fák, de csenevészek, legfeljebb a házak szélárnyékában nőnek két méteresre. Goromba meredélyek, kopár, töredezett sziklák, amelyeken csak valami zuzmó és a talajhoz simuló bokor képes megélni. Ebben az időben, szeptember közepén a növényzet barna, vörös és sárga színekbe öltözik, a tenger kékje, a sziklák szürkéje mellett csodásan fest a napsütésben. A domboldalon még rénszarvasok legelnek, de a tél elől délre húzódnak, átúsznak a kontinensre. Aztán a madarak is elmennek, meg a napfény is, nem marad más, csak nagyjából kétezer ember.
A sziget legészakibb pontja autóval nem közelíthető meg, út sem építhető oda, de egy gyalogösvény kivezet, tehát elvileg el lehet érni, ki lehet oda gyalogolni. A Nordkappnak nevezett hely nem messze fekszik ettől, egy másik kis kinyúlás végében egy fennsíkon. Az északi pontot egy nagy, fémből készült földgömb jelzi, itt mindenki pózolhat és szelfizhet. Aztán el lehet menni sétálni a fennsíkra, ahol közel és távol nincs semmi, csak sziklák és szél.
Mindentől távol
Elvileg a látogatóközpontba nem lehet csak úgy bemenni, vagyis egy kis szélcsend, klotyó, ajándékbolt sincs ingyen. Ezt azonban nem igazán veszik komolyan. A földgömb felől simán be lehet sétálni, nem ellenőrzik, van-e belépő vagy sincs – nem volt tervben a lógás, egyszerűen közelebb volt az a bejárat. A környék történelméhez szorosan kapcsolódik egy tengeri csata a második világháborúban, amelyet tök sötétben, épp karácsonykor vívtak a szövetségesek és a németek. A cél az volt, hogy ellátást juttathassanak északról a Vörös Hadseregnek.
A Nordkapp nem értelmezhető önálló úti célként, vagyis csak ezért senki sem indul útnak. Ám ha egy hosszabb norvég kört tervezünk, és abban benne van ez a fertály, akkor kár kihagyni. Persze relatív, hogy mi van közel a Nordkapphoz, ha Olso közúton több mint kétezer kilométer – csak repülni érdemes -, de még a Lofoten-szigetek is majd ezer kilométerre fekszenek.
