Néhány évvel ezelőtt a Wizz Air megállapodást kötött a magyar állammal támogatott útvonalak repüléséről, így elérhetővé vált több balkáni város is légi úton. Ebből mára kettő maradt, a többi kereskedelmi alapon nem tartható fenn. Megmaradt a podgoricai járat, vagyis egy Montenegró-kanyart érdemes megfontolni, főleg annak fényében, hogy védettségi igazolvánnyal be lehet utazni szabadon.
Maga a főváros nem nagy eresztés, ha nincs sok időnk, ezt kihagyhatjuk, de ha olthatatlan vágyat érzünk egy betondzsungel megtekintésére, hajrá. Az országban lehet bérelni autót, ha bírjuk cérnával a balkáni vezetési stílust, de simán felülhetünk buszra is. A közlekedés teljesen megfelelő színvonalú. Montenergó nevéhez híven zord hegyekből és tengerpartból áll, lehetőségeink tehát az országban az alábbiak: túrázás, hegymászás és héderelés. Most utóbbira adunk tippeket.
Kotor és a tengerpart
Az ország egyik legkedveltebb üdülővárosa Budva, ide jár viszonylag sűrűn busz Podgoricából. Ha igazán jót akarunk magunknak, akkor nem itt rendezkedünk be, hanem Kotor városában, amely kétórás buszútra van a fővárostól.
A Kotori-öböl tulajdonképpen egy gyönyörű kis fjordocska, ahogy az Adriai-tenger szépen benyúlik a szárazföldbe. Kotor bájos kisváros a szinte megszokott hatalmas hegyekkel körbevéve. Az óvárost fal veszi körül nagyjából háromszög alakban, két oldal a várfal, egy pedig maga a hegy. A hegyoldalból vékony ösvény vezet a tetőre, ahol egy vár romjait lehet bejárni. A fal végigmegy a hegyoldalon felfelé, bár kizárt, hogy bárki meg tudta volna hódítani a várat a gyakorlatilag függőleges sziklákon keresztülhatolva.
A kellemesen nagy óváros tökéletesen ki van találva: szinte el is lehet tűnni a sikátoros részeken, ahol alig van turista. Itt teljes nyugalomban ihatunk egy kávét, de a forgalmasabb utcákon egymást érik az éttermek, boltok, árusok. Még nem árasztott el mindent az I love Montenegro típusú tucatszemét vagy a pucérnős sörnyitó, de már látszanak ezek a jelek is. Az ország nem a legolcsóbb balkáni állam, nagyjából itthoni árakkal lehet számolni. Az újváros nem túl izgalmas, de egy jó pizzára azért itt is be lehet ülni.
Az igazi balkán fíling
Amikor az országban jártunk, egy körutazást tettünk, így csak egyszer jártunk a reptéren, hazafelé. Ez az élmény így is meghatározó volt. A reptérre ki lehet menni busszal és vonattal, mi utóbbit választottuk, a sima személyvonat halad azon az útvonalon, amely a reptér mellett visz. Itt egyszerűen ledobtak egy betonkockát, és a helyet elnevezték reptéri megállónak. Azzal már nem fáradtak, hogy a síneken gyalogátkelőhelyet alakítsanak ki, végülis a termésköveken is át lehet jutni. Innen még úgy egy kilométeres séta a reptér. Járda nincs, de nem is túl nagy a forgalom.
A Balkánt szokni kell, bármelyik országot is válasszuk. De ha nem ragaszkodunk a pontos menetrendhez, az élére vasalt precizitáshoz és a hipoallergén környezethez, nagyon szerethető, otthonos és csodaszép vidéket ismerhetünk meg.
