Régóta nézegetjük, hová lehetne elszökni a vírus elől az őszi szünetben- és nem utolsó sorban hol lehet elszórni a lejárásközeli Wizz Air pontokat. Utóbbi nem jött össze, mert Ryanairrel és easyvel repültünk, de annyira nem bánjuk. A szóba jöhető helyek között szinte csak szigetek szerepeltek, a végére pedig két lehetőség maradt: Madeira és a Kanári-szigetek. Mivel Kanári még nem elég tiszta – illetve ami igen, oda most macerás lett volna elmenni – ezért maradt régi kedvencünk, Madeira.
Belépés Németországba, Maderiára
Pár hónapja még sokkal optimistábbak voltunk, ahhoz képest kicsit bonyolultabb a helyzet. A portugál szigetre az unióból bárki beléphet – ahogyan Portugáliába is -, de Madeirán kötelező, de ingyenes PCR-teszt vár minden beutazóra. Amíg megjön az eredmény, mindenkinek a szállásán kell maradnia, utána lehet menni. Ha pozitív lesz a turista, marad két hétig a szállodában, panzióban, utána mehet isten hírével. Volt némi kockázat az ügyben, hiszen ha bármelyikünk pozitív, az azt jelenti, hogy két két madeirai pihenő után még az itthoni elzárással is számolni kell.
Berlini átszállással mentünk, odáig a gépen alig voltak, onnan tovább majdnem tele volt. Németországban a belépésnél semmilyen ellenőrzés nem volt. A hatóságok úgy gondolják, az emberek maguktól is betartják az előírásokat, így nem szükséges erőforrást allokálni ahhoz, hogy papírokat szedjenek be és embereket ellenőrizgessenek. Pedig olyan helyről jött a gép, ahonnan kötelező karantén jár az utasoknak. (Ez a tranzit utasokra természetesen nem vonatkozik.)
Madeirára menet előre kell regisztrálni, QR-kódos rendszerben tartják nyilván az utasokat. A reptéren huszonöt mintavételi állomást állítottak fel, a tesztelés és adminisztráció viszonylag gyors. Mivel késő délután szálltunk le, a teszt után felmarkoltuk a kocsit és iszkoltunk a szállásra, reggelre kelve pedig meg is volt az eredmény: negatív.
Fegyelem és biztonság
Madeirán mostanság napi néhány fertőzöttet találnak, a nagy részét ennek is a reptéri belépésnél. Mégis megnyugtató, hogy mindenhol szigorúan betartják a maszkhordási szabályokat, csak a szabadban nem kell viselni – bár Christiano Ronaldo szobra a reptér előtt kapott egy tradicionális csíkos darabot. Ez azt jelenti, hogy egy apartmant bérelve és minden nap kirándulva, túrázva sokkal nagyobb biztonságban vagyunk, mint szinte bárhol a kontinensen, bár teljesen nem lehet elszigetelődni a vírus elől. A turistás helyeken van élet, vagyis nem kell azzal számolni, hogy egy szellemvárosban fogunk lézengeni.
Szerencsénk van az időjárással is, hiszen a rendszerint felhőbe burkolózó Pico de Arieiro is újra megmutatta magát nekünk. Többször előfordult, hogy ötméteres látótávolság, három fok és süvöltő szél fogadott bennünket a sziget egyik legmagasabb pontján. Egyszer már bejártuk az ide vezető túrát, most csak szétnézni jöttünk. De amikor megláttuk a fáradt, hátizsákos embereket fölfelé kapaszkodni a gerincen, azért megdobbant a szívünk. Most nem tervezünk kemény meneteket, inkább kisebb köröket, levada-túrákat és kellemes napfürdőzést a teraszon.
