Egyszerre szigorodik és enyhül Olaszországban a repüléssel kapcsolatos szabályozás. A vírus terjedését egyik oldalon elképesztő erőkkel igyekeznek megakadályozni, másik oldalon pedig jelentős lazításokat vezet be a kormány. Már nem kell szétültetni az utasokat a fedélzeten, azaz akár teljes kapacitással is mehetnek a gépek. Ám semmiféle csomagot nem lehet a felső tárolókba tenni. Csak az ülés alá, már ami befér. Vagyis tele lehet a gép, de kötelező a poggyász feladása.
Ne legyen tumultus
Az utasok szellős ültetését csak addig vették komolyan a légitársaságok, ameddig fél-harmadházzal repültek. Amint megjelentek az utasok, máris rájöttek, hogy a HEPA szűrővel felszerelt repülőgépek teljesen biztonságosak, nem kell a középső sort kihagyni, az utasok bátran beülhetenk egymás mellé. Olaszországban ez mostantól lett megengedett.
Persze a gépre fel is kell jutni. Annak érdekében, hogy ne legyenek tumultuózus jelenetek, a társaságok a beszállást igyekeztek zökkenőmentessé tenni, azaz mindent intézzen az utas online, a kapunál se álljon sorba, hanem iszkoljon a gépre. A fedélzeten lehetőség szerint ne mászkáljon sokat. És itt jöttek a különböző ötletek. A brit kormány azt ajánlja, hogy ha lehet, ne tologassák a légi utaskísérők a kocsikat, ne áruljanak parfumöt és Barbie sztyuvit, és a csomagokat adassák fel az utassal.
Hatóságilag tiltott tumultus
Olaszország a brit ajánlással ellentétben rendeleti úton tiltotta meg, hogy a bőröndöt a tárolókba tegyék az utasok. Ezzel ugyanis meg lehet akadályozni, hogy a rámolás és pakolás miatt feltorlódjanak az utasok a beszálláskor. Az ide vonatkozó rendeletet azonban sikerült úgy megfogalmazni, hogy nem volt egyértelmű, milyen csomagra is vonatkozik. Vajon csak a bőröndre? Vagy mindenre? Most, a hatályba lépéskor egyértelműsítette a kormány: mindenre. A felső tárolókat Olaszországba menő (onnan induló) járatokon nem lehet használni.
Kérdés, mennyire lesz sikeres és eredményes ez a szigorítás. Mert ugyan megoldja a fedélzeti csődület problémáját, ám nagyjából öt-hat másikat generál. A szabályozás szerint ezért külön nem kell fizetnie az utasnak, vagyis nem kerül többe az utazás a bőrönd feladása miatt. Igen ám, de aki eleve feladott poggyásszal utazik, annak ez pénzbe került, nem is kevésbe. Vagyis vele szemben ez nem túlságosan fair.
Jön a gondanyó
A morális kérdéseken túl gyakorlati problémák is vannak a kötelező feladással. Ha fel kell adni a bőröndöt, akkor a csekin pultnál kell sorba állni. Ha két-háromszáz ember áll sorba minden pultnál, az sok mindent jelenthet, de biztonságos távolságtartást azért annyira nem. Hasonlóképpen: érkezéskor az összes utas odatódul a poggyászkiadó szalaghoz és egymás hegyén-hátán állva várják, hogy feltűnjön a kis gurulósuk. Addig meg türelmetlenül lihegnek egymás nyakába.
Azzal is számolni kell, hogy a kötelező csomagfeladás miatt induláskor legalább plusz egy óra tökörészéssel lehet számolni. Azaz nem elég az indulás előtt 90 perccel kiérni a reptérre, hanem ki tudja, mennyi időt kell szánni a csomag feladására. Végezetül pedig a poggyász feladása során öten-hatan biztos összefogdossák a bőröndöt, amitől azért szívesen eltekintene valószínűleg mindenki. És hát nyilván nem kezdünk el gyűjtést szervezni a légi társaságoknak, de ez a procedúra nekik pluszpénzbe kerül.
Inkább férjél be
Összességében akkor járunk legjobban, ha beférünk egy akkora táskába, amit az ülés alá be lehet nyomni. Ez nagyjából egy 40x30x20-as táskának felel meg. Mivel nyár van, Olaszországba meg nem kell sok meleg ruha, ez megoldható. Ha ez megvan, akkor nem kell csomagot feladni, sorbaállni, nyüglődni több száz utassal együtt lihegni leszállás után egy hangárban. Csak egy Peronit kell felpattintani a nagy izgalomra.
